Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

gatónak, hogy társulatával német előadásokat tartson.

11 Sajnos, ez a hazafias felbuzdulás csak múlékony volt, és a német színészet bizony még ezután is többször felkereste városunkat. A jegyzőkönyvből tudjuk például, hogy 1836-ban Schütz Ágoston német társulata játszott, és a város elismerő bizonyítványt írt neki.

12 1832-ben Komlóssy társulatával ismét visszajött városunkba. Horváth György agg színésznek a hetvenes években írott naplója szerint mindössze az adta elő magát, hogy az előadás alatt a főszerepet játszó Tóth Pistára a mennykőnek kellett volna lesújtani, de a röppentyű nem sült el. E hiba Bajuszi Ferenc díszítőmester bűne volt. A rémdrámát pedig így hirdették a színlapon: Bartolomeo Caramanno, a tengeri rablók fejedelme, vagy a suorai szüzek. A következő előadásokra Fülöp János színész készítette el a rakétákat, mégpedig egyszerre ötöt, hogyha az egyik el nem sül, lehessen a másikkal pótolni. „A röppentyű mennykő azonban most sem sült el - írja Horváth György -, a függönyt le kellett ereszteni, és csak ekkor kezdett pattogni és durrogni mind az öt mennykő egymás után, a közönség nagy mulatságára." Megemlítettem ezt a komikus adatot is, hiszen minden érdekel bennünket, ami Székesfehérvárra vonatkozik. Ezen évben kapta meg a Kereskedelmi Társulat is az új privilégiumot, mert a még 1712-ben kiadott régi szabadalomlevél elveszert. Erről Vértes József könyve foglal magában érdekes adatokat, és egyúttal teljes szöveggel közli a diplomát, mely a Kereskedelmi Társulat ereklyéje.

13 Az 1834. év országgyűlése annyiból nevezetes, hogy a király fölmentést adott a szabad királyi városoknak az országgyűlési taksa alól,

14 és így Székesfehérvár eléggé terhelt pénztárán némileg könnyített. Követünk ekkor Bauer György volt.

15 1834-ben nagy csapás sújtotta városunkat. Március 11-én óriási vihar dühöngött, amely nem egy ház tetejét sodorta magával; a kazlak pehelyként szerterepültek, az épületek falai meghasadtak, és úgyszólván alig maradt valami épen, pusztulás nélkül. Igen érdekes az a jegyzék, amely az orkán elmúlása után a károkat foglalja magában, mert ebben fogalmat alkothatunk a vihar erejéről. A város különböző épületei, a templomok mind megrongálódtak, de legjellemzőbb a jegyzék következő pontja: „A Felsővárosi plébánia háznál a kertnek falból készített kerítéséből nagy darab, úgy nemkülönben az istálló tűzfalának egy darabja kidöntetett, és ugyanazon istálló tetejéből három öl szélességűt végképpen lerontott. A szőlőhegyen lévő kápolnának csúcsfalát lerontotta, az ispotály épületjénél levő nagy fészert pedig összedöntvén, vég-