Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848
Jacob Alter, 1827. szept. 27. A jó karban megmaradt, elég ügyes kompo zíciójú festményen liget fái közt álló lépcsőzetes oszlopcsarnokot látha4 ~unk, amelyben áldozati tűz ég karcsú edényben, s körüle pedig a város .ét címerpajzsa fekszik. Az oszlopcsarnok tetején nemtő repül, kezében világító fáklya, a felhőn Alba Regia név sugárzik. A régi világ helyrajzának szempontjából igen érdekes a következő kép, mely „a lövőháznak, egyáltalán az egész lövölde telkének" hű mását adja 1827-ből. Fontosnak tekintjük ezt a festményt, mert leolvashatjuk róla a fejlődést és kialakulást, melyen a városnak ezen szép területe évtizedek óta napjainkig átment. A ma is céllövésre szolgáló helyiség, a középen magasabbra emelkedő és az által három szárnyra osztott, kapujában két magas oszloppal környezett épület 1827-ben is olyan volt a képen, mint aminő ma a valóságban. A lövölde nagy helyisége, mely a múlt század hatvanas és hetvenes éveiben a társadalmi élet igazi középpontja volt városunkban, természetesen még hiányzik, és helyét egy alacsony, tornyos kis helyiség foglalja el. A kert a festmény szerint eléggé gondozott, deszka és függőhinta ad a gyermekeknek szórakozást, útjain pedig sétáló közönség látható. A lövölde-telket a mai Méntelep felé néző oldalon sövénykerítés környezi, a bejárót pedig két oszlopos, hatalmas kapu alkotja. A kortörténeti szempontból igen jellemző képen ezt a felírást olvashatjuk: Der besste Schütz gewinnt. Trotz Sturm, trotz Wind Der ersten Preis Gleich wieder Krieges Held Das Lorberpreis. /. A. Gamperl 1827. szeptember 26. 1828- ban ismét német színtársulat játszott városunkban. Flor Vilmos nevű igazgató kapta meg a tanácstól az engedélyt, 22 és ez a tény szomorúan bizonyítja, hogy az előző évek magyar színészete még most sem volt képes kiszorítani a németet. De ne vádoljuk ezért hazafiatlansággal őseinket, hiszen anyagi érdek is irányította gondolkodásukat. Az előadások váltságdíjából a kórháznak és a szegényalapnak volt jövedelme, a város tehát úgy gondolkodott, hogy a pénz mindig jó, bárhonnan jön. 1829- ben a marhavész nagy mértékben pusztított Székesfehérvárott. Ez egyébként országos csapás volt, amely 1829 előtt és után is nagy
