Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

Csór felől érkezett. Természetes, hogy a város rendbehozni volt köteles az utat.

3 A másik viszont az, hogy a város most már jóval drágábban adta bérbe a vásár jövedelmét, mint az előző években, mert Ybl Józseftel 4506 forintban kötötte meg a vásári szerződést.

4 1822-ben találjuk nyomát annak, hogy először merült föl Székesfehérvár monográfiája elkészíttetésének gondolata. Nem székesfehérvári ember, hanem idegen szándékozott azt megírni, mégpedig Szepesliázy Károly. A város azonban semmiféle adatot nem küldött neki feldolgozásra.

5 1824-ben a tűz - Székesfehérvár gyakori veszedelme - ismét pusztított. Május 25-én a Rácváros sok háza leégett, és huszonkét háztulajdonost, tizenhét lakót sújtott a veszedelem, 11 537 Ft károsodással. Úgy látszik, igazi tűzfészek volt a Rácváros, amelynek állapotáról és a házak megsemmisüléséről a következő véleményt adta a kiküldött bizottság:

6 „Azon elégett házak közül némelyek a tűzre való nézve oly veszedelmes és az lakásra oly rossz karban helyheztetve vannak, hogy azokat elbontani és a birtokosokat vagy az rendes építésre, vagy ha arra elégtelenek, fundusainak eladására kötelezni okvetlen szükség légyen." Jellemző, hogy a magyar színészet jött legelőször a károsultak segítésére, és egy estének bevételét, 105 forintot ajánlott föl,

7 ámbár ekkor már magának is súlyos gondokkal kellett küzdenie. A város ekkor gyűjtést rendezvén, a közadakozásból összegyűlt 1477 Ft 42 krajcárral enyhítette a legégettek nyomorát.

8 Magyarország reformkorszakának kezdetén, az 1825-i országgyűlésen Say István volt Székesfehérvár követe. Habár nagyobb szerep nem várt reá, hiszen a rendi országgyűlés a szabad királyi városok követeit nem sok figyelemre méltatta, mégis hűségesen teljesítette kötelességét. Bizonysága ennek az a sok levél, melyben az országgyűlés eseményeiről tudósította megbízóit. Munkásságával ő is közrejátszott Székesfehérvár nevében az alkotmányos élet megalapozásához, mert - miként egyik történetírónk megjegyzi - az országgyűlés a látszólag meddő sérelmi vitákkal megtermékenyítette a lelkeket, fogékonnyá tette a nemzetet az alkotmány és a nemzetiség érdekei iránt, s ily módon a jövő alapját lerakta. Say István ott volt Karolina Auguszta királyné koronázásán is, meghozta a város részére az emlékérmet, melynek az egyik oldalát korona és babérág ékesíti, a jelmondat pedig ez: „Pie et clementer".

9 Az 1825. év igen nevezetes, mert ekkor végezte be a város által erre a célra alkalmazott Wüstinger József mérnök Székesfehérvár egész belső és külső területének felmérését. Ez a hatalmas munka, a birtokviszonyok megállapításának legfontosabb tényezője, ma is alapját képezi Szé-