Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

ink, hiszen ekkor még német világ volt Székesfehérvár falai között, ahol a magyar szellem még alig derengett. Az Almanach ezen szűkszavú elismerésén kívül megemlítem még a Hazai és Külföldi Tudósításokból

13 azokat, akiknek nagy érdemük volt a magyar színészet első előadásainak anyagi és erkölcsi sikerében. Kulcsár lapja magasztalással sorolja föl a nemes magistrátusnak jóltevő rendeléseit; dicséri a megyei urak közül Zlimzky Ignácot, Kotsi Horváth Józsefet, Magyari Pétert, Nagy Eleket s „egyebeknek bőkezű áldozataikat és a Társaság javára tett fáradozásukat." De a legnagyobb dicséret es elismerés a gimnázium tanárainak, a cisztercitáknak szól: „Méltó köszönettel hálálja azon tiszteletes rendnek szíves indulatját, melynek az emberi nemzet oktatása hivatalbéli kötelessége lévén, a hazafiságban való példaadást is kedves kötelességének tartotta." Megemlítem azt is, hogy Kulcsár István a városnak 122 Ft 35 krajcárt fizetett engedélydíj címén. Ez az összeg a szegénypénztárt, a kórházalapot és az aggok intézetét gyarapította.

14 November 7-én ünnepélyes tedeumot tartottak székesegyházunkban, a lipcsei csata emlékére. Tudjuk a történelemből, hogy Napoleon 200 ezer embere harcolt a szövetségesek 300 ezer főnyi hada ellen. „Népek csatája" volt a lipcsei ütközet, amely megtörte Napoleon hatalmát, és új alakulásoknak lőn forrásává Európa térképén. A diadalt Magyarországon is megülték, és Székesfehérvár is kivette részét az ünnepségből. A Hazai és Külföldi Tudósítások részletesen leírja a tedeumot, mely alatt „a polgári katonaság a templom előtt tette üdvözlő lövéseit, s a püspökség mellett hirdették az örömhálát az ágyú mozsarak."

15 A további ünneplés az említett újság szerint a következő volt: „Estve a város kivilágosíttatott, nevezetesen főtisztelendő Nagy Pál generalis vicarius úr házánál egy diadalmi kapu több égő lámpásokkal, képjeggyel, magyar és deák felírásokkal, kivilágosíttatott. A képjegy tüntette az isteni szemet, egy büntető mennykövet szóró felleggel, alább a levegőben az ausztriai kétfejű sas, amely vetélkedve s viaskodva diadalmaskodik a francia sason, alul ily írással: «Az igazság s erő diadalma». A deák felírás pedig felül: «FrancIsCo plo, patriae patrl, DoMltorls VICtorl.» A nép örvendező sokaságban járta az utcákat, s „az estvéli mozsárágyúk durrogására sok: Éljen a király! örömkiáltásokat röpesztett a kegyes Egekbe." Az országos csapás, amely 1813-ban egész Magyarországon végigsújtott, Székesfehérvárt sem hagyta értintetlenül. A marhavész százszámra vitte nálunk is az állatot, mérhetetlen anyagi kárt okozva közösségünknek. Volt is mit pusztítani, hiszen egy kimutatás Székesfehérvár