Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK

foly. Kossuth nem volt megelégedve a rendeletekkel, mindjárt is tovább ment a kioszkba. Solimán neje. Tavaly Kossuth volt ott. Én AsbóthtaX a kocsin háltam. 4- én. Kursunán, az hiegöli lak elején deleltünk, három órakor indultunk. Kossuth, monda Asbóth, minden generálisnak azt mondta, hogy az ön kezében van a haza, és így egynek sem imponált. Aznap biegölre. A szállásolás a szegényekhez történt, betegség, a selyemgyárban 4-5 szálat egyszerre gombolítanak 10 P-ért okáját, ára 150 P. Rizsföldek, kukorica, Vérezel már kész volna letelepedni, nem sokasodnék ám nagyon. 5- én. Ágsru. Gazdag töröknek, muskát szöllő Hadsi Ahnet agánál. Szép völgy. Láttam 3000 piaszteres kardot. Ihász, Török, Berzenczey Brusszára mentek, Miklósnak nem is szóltak. 6- án Kelesun (Detnirdas mellett, görög falu). Igen gazdag falu, selyem okája 250 P. Szép őszi barackot és szagos szöllőt küldött Szolimán. 7- én Gemlik. Este jött a török hadihajó, postahajó is. 8- án Gemlik. Kossuth kocsiért fizetett 1200 P. 9- én Gemlik, Captain Lucasnál ettünk. Perczel Mór neje és Inci úraszszony marad. Este elindultunk. A Mezethheri sáncon 24 ágyú, 450 katona, 450 lőcső van; török, orosz, francia katonaság. Achmed bey a kapitány. 10- én 9 órakor Dardanellák elején a Mississippit találtuk. Jött kapitány Long. Délután 2 órakor Missziszippire amerikai matrózokat vittek. Hászmánnal egy kajütbe tettek. Kossuth monda, e hajó az én dispensation! alatt van, nem engedem, hogy kíséretem comoditásában hiány legyen. Angol ebéd, leves, hús és jó maderiai bor. Solimántól elbúcsúztam. Cseh és legénye velünk. Szerényi beteg. 11- én. Délután indultunk nagy szélben. Kilidbarzen osztrák beteghajó. Állították, hogy a Mississippi legénysége a vásárlásnál érintkezett volna, nem vizsgálták a hajó passzusát. Kossuth mondta, hogy Smirnán nem lehet kimenni. Kaszubába szép hely. 12- én reggel szmirnai öbölbe, osztrák hajók, amerikai hajók. Dé Andrea István eljött, hogy elvigyen, de Kossuth hirdette, hogy senki se menjen ki. Lemmi elvállalta a pénz kiváltását, furcsa modorban. Mindenütt vidéki, a magyar sok. O bement a városba, az amerikai konzul kijött, a közlekedés megnyittatott. Etiennt kértem, hozzon aranyat. Lemmi tüstént kérdezte, ismerem-e? O nem jöhet be. Később Etienne bejött, mondván, az amerikai consularia nyílván tudtára adta, hogy a hajóhíd ki van nyitva. Pénzemet beváltottam, Hászmánét is egy részben. Long