Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK

vári polgármester küldé Eischl Ede főjegyző által oly tudósítással, hogy ez ékszerek a Fazekas téren kiásott, kívül göröngyös, belül sima vörös márványlapokból szerkesztett koporsóban fekvő nőcsontvázon találtattak. Ez ékszereket a Honvédelmi Bizottmánynak mutattam be és legott megbízattam, hogy Fehérvárra utazzam, az ott talált ékszereket és koporsókat a Nemzeti Múzeum részére lefoglaljam, ide felhozassam, és a netalán szükséges ásatást a hatóság közbejöttével folytassam." A múzeum hivatalos nyugtatójának szövege a következő: „Egy ezüst koronáról és rubint kővel ékesített arany gyűrűről, melyeket én mint a Székesfehérvár szab. kir. város által magyar nemzeti múzeumunknak küldött ajándékot hálás köszönettel átvettem. Kelt Pesten, 1848. évi december 6-án, Kubinyi Ágoston, a magyar nemzeti múzeum igazgatója." Hasonlóképp megtaláltam a városi és a vármegyei főorvos, nemkülönben még három más orvos által aláírt bizonyítványt, mely az anatómiai jelenségek figyelembevételével a csontvázat nőnek tulajdonítja. Ez a bizonyítvány így szól: „Orvosi látlelet. 1848. évi december 5-én Székesfejérvárott délután 2 órakor Hadhalmy Pál, székesfehérvári főpolgármester úr felszólítása következtében megvizsgálták alólírottak az ugyanaz nap délelőtt 9 órakor a Fazekas téren fúrt kút mellett lelt márvány koporsóban feküdt csontvázat, mely a következő állapotban találtatott. 1. Minden egyes csontrészek felismertethettek. így az egész koponya, mind a két lapcsont, két fel és négy alkar csont, a kéz gyökér és ujjperecek, 22 borda, 24 gerinccsont; a szegycsottal, a 3 medence u. m. a csip-, fan és a keresztcsont, mind a két vállkulcs, a két comb, két szár és szárkapocs csont, mind a két térdcsont, két ugró és két kocka csont, a lábgyökér és lábperecek. 2. Láttuk a hengercsontoknak kitűnő nyúlánkságát, gömbölyűségét, simaságát; a lap csontoknak tökéletes csontos állapotát, vékonyságát, az ezeken levő nyújtványok rónaságát, a vállkulcsoknak vízszintességét, egyáltalán az ízlapoknak rónaságát; a koponyán majd eltűnő varrányokat; az arcnak aránytalan kisdedségét, ennek tojásdad gömbölyűségét; a jelenlevő, már megkopott, az állkapcsokban ingó 17 fogat; a vékony, éles szélű, hátul rögtön görbedő, elöl kinyúló bordákat; a keskeny és rövid szegycsontot, az alacsony és kisded gerinceket; a minden átmérőben a női medencéhez hasonló bő s kivájult keresztcsontú medencét; láttuk továbbá a többnyire porhanyó csontoknak sárga-piros mocskos színét; állományuk likacsos, érdes mivoltát; a hengercsontok testének velőtlenségét, a vékonyabb hengercsontoknak, különösen a