Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

bal tiprásával. Különben ekkor már Komárom vára megadta magát, és Arad is nemzetünk Golgothája lett. A proklamáció így szól: „Hirdetmény. Értésemre esvén, miként némelyek azon egyének közül, kik Komárom várába menekülve, ott a magyar pártütő seregtől tiszti címet csaltak ki, s mint ilyenek, a nevezett várnak feladásakor engedelmet nyertek kardjaiknak mint tulajdonuknak megtarthatására, ezen, a feladási egyezkedésben foglalt ajánlattal annyira visszaéltek, hogy honvéd egyenruhában, kardosán nyilván megjelenni, s ezen őket nem illető katonai küljeleket hordozni merészelik. A pártütők hadseregének feloszlatása után minden küljeleinek is megszűnni kelletvén, senkinek közülök egyátalján, habár honvéd tiszt s a lefegyverzett komáromi vársereghez tartozott légyen is, honvéd egyenruhát s kardot viselnie nem szabad. Hivatkozva a fegyverviselés tilalma iránt már kiadott felsőbb rendeletekre, s az áthágok ellen ezekben kimondott büntetésekre, Báró Haynau cs. kir. táborszernagy s fővezér Úr ő Nagyméltósága által kibocsájtott rendeletek értelmében Fejérvár városában s a megyei járásokban létező minden hadi s polgári hatóságnak és minden helységek elöljáróinak szoros felelet terhe alatt ezennel megparancsolom, hogy mindenkit különbség nélkül, ki honvédtiszt egyenruhában vagy kardosán akár hol is mutatná magát, nyomban befogjanak, s az itteni városi hadparancsnokságnak adjanak át. Ha a városi vagy falusi községek közöl valamelyik ezen parancsot, várakozásom ellenére, teljesítíen hagyná, az a további felelőségen túl még aránylagos pénzbírsággal is fog büntettetni. Kelt Székesfejérvárott, Október 9-én, 1849. Gróf FalkenJiayri, cs. kir. altábornagy s városi hadparancsnok." A városi hatóság, amelyet a katonai hatalom vasszigora lenyűgözve tartott, részint ez okból, részint pedig saját érzelmeiből kifolyólag egyremásra bocsátott ki hirdetéseket, amelyek gróf Yalkenhayn intézkedéseinek visszhangjai. A levéltár megőrizte néhánynak másolatát, és mint jellemző okiratokat, ideiktatom teljes szövegükkel. Összesen négyet találtam, és ezek az előfogatokra, a császári hadseregbe sorozott honvédekre, a menekülők üldözésére és a honvédjelvények eltiltására vonatkoznak. Igazán megdöbbentő ezek között a második, mely a szökevény katonák elfogásáért 24 forint jutalmat ígér, és a harmadik, mely a besúgást teszi szerencsétlen lakosaink kötelességévé. E hatósági rendeletek a következők: „Hirdetmény. Több ízben tapasztaltatván, miszerint e városi lakosok közül előfogatra megrendelt egyének, noha őket a rendelet háza-