Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

Ez a levél Martonvásáron kelt augusztus 17-én, érthető tehát, hogy a világosi gyásznap után még gőgösebbé vált katonai hatalom hűséges szolgája ilyen hangon írt a városhoz. Azt azonban fájó érzéssel kell konstatálnunk, hogy Héringh nem csalódott a városi hatóság feketesárga érzelmeiben. Könnyű volt ilyen körülmények között Héringh Ignác helyzete, aki dicsekvés között mondhatta el, hogy Székesfehérvár a katonaság előtt minden ellenkezés nélkül meghódolt. A császári biztos levele szerint meg is jött a katonai hatalom, amelyet tisztelettel üdvözölt a gondolkodásban vele tartó hatóság. És megkezdődött az együttes működés, amelyben a katonaság az irányító, hatóságunk a segítő volt. A szomorú viszonyokat leginkább megvilágíthatja az a sok proklamáció, melyet Falkenhayn tábornok és a városi tanács bocsátott ki, amelyek közül néhány az én gyűjteményemben is megvan. Ezek a rendeletek a következők: „Hirdetmény. Hivatalos jelentések nyomán a pártütő kormány által kiszámított vétkes akaratnak olly neme is tapasztaltatott, miszerint ez a nép között lappangó zsoldosai által hamis híreket terjesztgetni, majd a töröknek, majd más népeknek a pártütők segítségére nemcsak jövetelét, hanem közeledését is koholni, ekként a könnyen hívőket ámítgatni s folytonos ingerültségbe tartani nem irtózik. Innen történt az, hogy ilyes hírek által elrémített lakosai némelly helységeknek a hadi pusztítások miatti félelemből éretlen szöllőiket már is megszüretelni, krumpli és kukoriczájokat idő előtt megszedni és ekként télre szolgáló termesztményeiktől elég gondatlanul magokat megfosztani készültek. Ezen kiszámított rosszakaratnak - mely csak ínséget áraszthat a népességre - meggátlása végett az e megyei helységben' hatóságoknak szoros felelősség alatti kötelességévé teszem, hogy az ilyes vagy hasonló hírek terjesztőit tüstént legszigorúbb kérdőre vonják, és ha magokat igazolni nem tudnák, az olyakat nyomban ide, Fejérvárra, a katonai fogházba őrizet alatt bekísértessék, hol a felsőbb hirdetmények következtében hadi törvény elé állíttatni fognak. Székesfejérvárott, Szeptember 17-én, 1849. Gróf Falkenhayn, cs. kir. altábornagy s városi főparancsnok." Olvassuk el a következő rendeletet, amelynek kiindulópontja a velencei vadászat volt, végeredménye pedig ismét a hadi törvényszék sújtó ítéletével való fenyegetés: „Hirdetmény. A Székesfejérvári hadparancsnokságnak értésére esvén, miként Fejér megyének több, ezen szabad királyi városhoz közelebb fekvő helységeiben, nevezetesen Velencén, az ottani lakosok azon átaljánosan kihirdetett s a fegyverek minden nemeinek beadására köte-