Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

nős, szűcsmester, - Kutzka Mihály, Pest megyei kecskeméti születésű, 49 éves, katholika vallású, nős, kovácsmester, - végre Uitcz Gáspár Székesfejérvári születésű, 23 éves, katholika vallású, nőtlen, mesterségére kőmíves; miután hadi törvényszék alapján történt vizsgálat folytán, jelesül az első három önként bevallották, az utóbbiak ellen pedig tanúk által törvényesen bebizonyíttatott volna, hogy folyó év és hó 10-én Székes-fejérvárott a cs. kir. katonaság ellen felfegyverkezett felkelésben, melyben elfogattak, részt vettek, - báró Haynau táborszernagy és a cs. kir. hadsereg főparancsnoka által Győrött f. h. 1-én kiadott proclamario 3 §. értemében ón és puskapor által szenvedendő halálra ítéltettek, s rajtuk ezen ítélet ma reggel végrehajtatott. Pesten, 1849. évi augusztus 14-én. A cs. kir. haditörvényszék." Közben visszajött gróf Falkenhayn tábornok is, és mint a megszállott városnak katonai parancsnoka, jóváhagyta Héringh Ignácnak minden intézkedését, melyet a hazafiúi intézkedés elfojtására tett. Az ő tudtával és beleegyezésével történt a gvakori botbüntetés is a megyeház udvarán, úgyszintén minden szerződéses jog lábbal tiprásával Boross Mihály elfogatása is. Boross Mihály a szabadságharc utolsó napjait Komáromban töltötte, és mint kapituláns hadbíró kapitány jött városunkba. Héringh mit sem hederített az egyezség pontjaira, amely szerint „a honvédtiszteknek, t. i. azoknak, akik ezelőtt nem szolgáltak, szabad tartózkodás engedtetik a hazában minden fenntartás nélkül jövendő alkalmazásukra nézve", és már a megérkezést követő napon a megyeház börtönébe záratta Boross Mihályt. Nemcsak a régi gyűlölet szülte ezt az elfogatási, hanem bosszút is akart állni a népszerű írón, Fejér megye volt alispánján, amiért Komáromban, a Friebeisz István által szerkesztett Komáromi Lapokban B. M. jegy alatt hazafias cikkeket írt, amelyeknek egyikét Szinnyei József teljes szöveggel közli „Komárom 1848-49" című munkájában. Boross csak tízheti fogság után nyerte vissza szabadságát, akkor sem Héringh Ignác jóvoltából, hanem felsőbb parancsra. Héringh Ignácot a halál megakadályozta további működésében. 1849. október 20-án, 52 éves korában hirtelen halállal halt meg,

11 szélhűdés érte a Héringh - később Liedermann ház - ebédlőjében. A gyűlölet, mely az élőt érte, a halottra is átszállott. A szóhagyomány szerint azért nem merték őt a temetőben eltemetni, mert a nép azzal fenyegetőzött, hogy kiássa sírjából a halottat. Lehetséges, hogy ezért adtak neki örök nyugvóhelyet a székesegyház kriptájában, de az sincs kizárva, hogy érdemeit akarták megjutalmazni e kitüntetéssel. Egyébiránt, hogy a nép mennyire gyűlölte Héringhet, eléggé igazolja az a gúnykép, amely halála után jelent meg városunban, és amely