Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

A városi jegyzőkönyvek augusztus 2-ától augusztus 19-ig hiányoznak, így ezen szomorú napokról teljesen hiteles leírást nem ismerünk. Az iratok között egy német nyelvű jelentést találtam, melyben a városi hatóság augusztus 20-i dátummal a katonaság felszólítására az augusztus 10-i eseményeket leírja.

11 A jelentés szerint 83 ház hamvadt el az osztrák katonaság gyújtogatásától, és tizenegy ember életét kívánta áldozatni a népfölkelés: Kocsis János, Endl József, Balogh Ignác, Auszmann János, Csöppenszky János, Hegyi Pál, Petykó János és Málits András fegyver által estek el; Fitos Erzse, Kleiner Pál és Süveges József pedig tűzhalált haltak, midőn a fölgyújtott házakból a legszükségesebbet menteni akarták. Megsebesültek: Béres Ignác, hiszi József, Takács Sándor, Schiller Vince, Vágner Andrásné, akiket a városi kórházban helyeztek el; Langh Vilmos, Kársán József, Kostyelik Antal, Urning Jánosné, Balázs János, Liszi József, Szemlér József, Holényi Ferenc, Bognár János és Nofizer János, akiket lakásukban ápoltak; Kársán Józsefet és Kostyelik Antalt azonban hozzátartozóik Inotára vitték. Most ismerjük tehát a szerencsétlen áldozatok és sebesültek névsorát; a hat vértanú mellett ők is méltók Székesfehérvár kegyeletére. * A védtelen lakosságra azután rárohant a katonaság, és még négy polgárt fogott ösze, hogy pár nap múlva Havelka Ferenccel és Hübner Andrással együtt őket is a nemzeti ügy vértanúivá avassák. A Halesz fáihoz kötötték Kuczka Mihályt, Varga Mihályt, Gáncs Pált és Uitz Ignácot, társaikkal együtt érte őket a nap heve, amely ellen még védekezni sem tudtak. Másnap Budára indult a hat, erősen megláncolt férfiú, erős katonai fedezet kísérte őket az Újépületbe, ahol augusztus 14-én kiömlő vérükből nőtt fejük fölé a vértanúság koszorúja.

12 Az egyik vértanú, Kuczka Mihály érzékeny levelet írt Székesfehérvárott lakó családjához, és ez a levél a mi városunk szabadságharc-történetének igen becses ereklyéje. Az eredeti levelet a Fejérmegyei Napló is közölte pár évvel ezelőtt, teljes szövege így szól: „Szerelmes Párom és kedves Gyermekeim! Szomorú állapot, melyről tudósítlak, hogy ezen gyászos halál következett reám, hanem az isteni gondviselés így hozta, szent neve áldassék érte! Szerelmes társam, arra kérlek, ne feledkezzetek értem mindennap egy Miatyánkot imádkozni! Szerszám, vas, ami nem kell, adjátok el! Jóska, szerelmes gyermekem, a kontót a könyvből írd ki! Szerelmes társam és kedves gyermekeim, ajánlak az Isten oltalmába, bocsássatok meg! Tisztelem barátaimat, bocsánatot kérek min-