Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848
gyarország nádorának vezérlete alatt összegyűlt 15 ezer főnyi nemes lovasságot 1809. november 15-, 16- és 17-én megszemlélvén, Székesfehérvár tanácsa és közönsége a városnak ezen kapuját, minthogy szűk volta miatt a közlekedők tömegét zavarta, két ház megvétele és lerombolása után bővítette, elhatározván, hogy a régente Budainak nevezett kaput emlékül Nádorkapunak nevezi. 1810.) Hogy mi lett a sorsa ennek a bástyatoronynak a márványlappal együtt, majd az 1872. év történetéből fog kitűnni. Az utolsó nemesi fölkelés, illetőleg az állandó háborúk Székesfehérvárra is meghozták 1809-ben az országos veszedelmet, a katonaság behurcolta a tífuszt. A kórház nem bírta befogadni a környékről szállított sok beteg katonát, és a mai ciszterci rendház, a szeminárium, a belvárosi plébánia mind tömve voltak tífuszos beteggel. A járvány kiütéses hagymáz volt; dr. Khor Ferenc tisztifőorvos jelentése, a direkt érintkezés útján kimutatható ragályozás, úgyszintén a megbetegedések nagy száma legalább erre engednek következtetni. A tisztifőorvosi jelentés szerint megállapíthatjuk azt a tényt, hogy a lakosság közül az első megbetegedések olyan egyéneknél mutatkoztak, akik a katonakórházban kőműves, ács, asztalos munkát végeztek, vagy pedig a betegek körül foglalatoskodtak. 29 A jegyzék ebből a szempontból megemlíti Fritz bognárt, fiát és legényét, Teisenhoffer kovácsot fiával és az inassal együtt, Pichler üvegest és inasát, Witthalm ácsot fiával, Valch tábori papot, Severinus barátot és a katonakórházak szolgaszemélyzetének egy részét. Ezek útján terjedt a ragály a városra. Volt olyan család, amelynek minden tagja végigszenvedte a tífuszt. A járvány augusztus elejétől szeptember végéig dühöngött, és sok száz ember volt betegje, viszonylag magas halálozási aránnyal. A kéthetes kimutatások szerint például október 20-tól november 9-ig 129 új megbetegedés történt, ugyanakkor pedig 12 egyén meghalt. 30 A katonaságból majdnem 1700 ember volt beteg, és ezek - a kórházak zsúfoltsága miatt a lakosok házaiban lévén elhelyezve - a fertőzés állandó forrásai valának. A hatóság kerületek szerint gondoskodott az egészségügyi intézkedésekről, és dr. Khor Ferenc főorvos ellenőrzése mellett dr. Molnár Jánost, Tuboly Istvánt, Paulus Mihályt, Aschner Józsefet, dr. Say Ferencet és Tulkay Jánost bízta meg az óriási arányban fölszaporodott betegek gyógyításával. Az orvosok száma azonban csekély volt, mert a katonaság a betegeket és üdülő katonákat elszállíttatván, ezen utakhoz is állandóan a város polgári sebészeit vette igénybe. Ez okból november 29-én átírt a város a megyéhez, hogy a katonai kórház kezelését és a betegszállítást a vármegye sebészei lássák el, mert
