Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

tése alatt négyszáz főnyi nemzetőrök kíséretében 1158 horvát fogolyt kísértek a főváros felé. Főérdemet az összes jelenlevő testületen kívül Szász és Peterdi századosok tettek és egy lovas nemzetőr." Ennél a levélnél sokkal részletesebb a másik, mely a székesfehérvári eseményeket így mondja el Kossuth Hírlapjában: „Sz. Fejérvár, oct. 7. Kossuth jóslata valósult nálunk; annyian vagyunk, hogy csak akarnunk kell és kővel is agyonverjük a beütött pártütő horvát sereget. Tudva van, hogy Jellasics sept. 26-án 27000-re mondott, de valósággal csak 18 000-nyi csapattal városunkba jött, 27. és 28-án ott nyugodott, 29. és 30-án Pákozdorx bátor, bár kisebb seregünk ellen csatát vesztett, és 30-án reggeli 8-tól délután 3 óráig városunkon keresztül Moór felé Győrre vonult. Még itt volt a tábor, és már a városi lakosok főképen ingereltetve a pusztítások által, és mert Jellasics még a vadászfegyvereket is elszedte, a magánosan barangoló fegyveres horvátokat agyonverték; 29én délután villámsebességgel elterjedvén a hír, hogy Jellasics megveretett, egy-két horvát nem mutathatta magát utczán vagy útfélen, mert a nép agyonverte. 29. és 30-ik sept. 1-ső és 2-ik octoberben a város határában több mint 200 horvát veretett agyon; a városi sírásók a hatóságtól 4 napszámost kértek, hogy az agyonütött horvátokat eltemethessék. És most mondok tényt, melly a hadviselés históriájában majdnem példátlan, és melly fényesen tanúsítja, hogy a nép akaratának ellenállni lehetetlen. Jellasics Fejérvárt főrakhelyévé tette, 2000 mázsa lisztet, 80 mázsa kétszersült kenyeret szállított ide, főkórháza itt volt, egy sereg katonai és polgári tisztje tanyázott itt, és 1200 főből álló fegyveres sereg volt őrizetül; ezekből 450 a belvárosban az életes tárba, 750 a város melletti dombon táborozott. Az életes tár fallal kerítve levén, valóságos várnak lehet tekinteni, a domb pedig fekvésénél fogva uralkodik a város felett, e csapatokat hadedzette régi sorkatonasági tisztek vezényelték, és e nevezetes haderő megtört a nép összetartásán és szilárd akaratán; pedig fegyvertelenek voltunk, és a kezdetben használt puskákat az ellenség egyes katonáitól csikartuk ki, de a nép az elhatározó pillanatokban mint egy ihletésből megtalálja a legsikeresebb módot és eszközt. Folyó hó 3-án reggel 8 óra után néhány lakos a fegyveresen vásárló horvátoktól, egyenként mintegy 8 szuronyos puskát elvett, ezekhez vagy 20 vadászpuskás egyének csatlakoztak és két-két csapatkába oszolva a kisebb csapat az utczán az életes tár előtt megállott, a másik, de nagyobb csapatka az életes tár udvara felé kerülvén, az ott főző mintegy