Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

állásából ítélve, a magyarok valószínűleg elvesztik a játszmát, és azután - mint hírlik - Bécs felé vonulunk. A te Venceled." Átolvastam a Közlönyt is, és ennek lapjain ezen két levélen kívül még a következőket találtam, amelyek székesfehérvári vonatkozásúak. Omiskin írja Klempay zágrábi postafőnöknek: „Székesfehérvár, 1848. szeptember 28-án. Az alispán úrnál vagyok beszállásolva, és azonnal a postára indultam, a hol egy pozsonyi gyakornokot és egy növendéket találtam. Ezek az urak azt mondták, hogy a postatiszt eltűnt, de ők itt maradtak. Ezt mondották: Önök uraim!, most a mi meg védelmezőink, mi mindent megteszünk, amit akarnak, és engedelmeskedni fogunk mindenben. Igen jó emberek; ajánlottam nekik, hogy ragaszkodjanak ügyeinkhez, amit meg is ígértek. Ma ő excellenciájához vagyok hivatalos, estére pedig az alispánhoz. Holnap Pestre indulunk, ahol állítólag ellenséges indulattal várnak bennünket. A nép igen elkeseredett velünk szemben, különösen a papok, mert a mieink rombolnak és zsákmányolnak mindent, a mihez csak hozzájutnak." Ugyanez az egyén a következő nap is írt a címzetthez levelet, amelynek szövege így szól: „Épp most érkezett ide a futár, aki azt a hírt hozta, hogy O Felsége, a császár mindazon magyarokat lázadóknak nyilvánította, akik a nádor és a bán ellen felkelnek; ezeket halállal bünteti. Most már legfőbb ideje, hogy Magyarország félretegye dacosságát és okosan cselekedjék." Kempten tábornoktól - aki egy év múlva oly szomorú szerepet játszott Székesfehérvár történetében - a következő sorokat találjuk: „Kedves Zsófiám! Még három nap, és ha az ég kegyelme is úgy segít bennünket, mint eddig, akkor Pesten leszünk! Tegnap vonultam be Székesfehérvárra. Első valék, ki az ellenséget elvágtam a várostól, és más irányba kergettem. A bán csak este érkezett. Holnap tovább megyünk, remélem ellenállás nélkül, és Isten továbbra is védeni fogja minden érzéssel hozzád vonzódó Kemptenedet. Székesfehérvár, 1848. szeptember 27-én." Érdekes a következő levél, amelyre, miként látni fogjuk, a városi hatóság hivatalos jelentése is vonatkozik: „A katonai parancsnokságnak, Várasd. Minthogy a horvát-szlavón hadtestparancsnokság f. hó 16-án kelt 966 sz. értesítése szerint a grazi és stockeraui ruharaktárból 1600 régi szabású lovassági köpeny, és a grazi tüzér kerületből 1600 tűzköves pisztoly fog a címzett katonai parancsnoksághoz érkezni, felhívom, hogy ezen fegyvereket, mert az ideküldés már nem lehetséges, további intézkedésig Varasdon őrizze. Főhadiszállás, Székesfehérvár, 1848. szeptember 27-én Jellasich altábornagy."