Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

A fölkelést három évre rendelte el a törvény, amely részletesen szól a lovas és gyalogos szükséges fölszereléséről, a besorozásokról, az évente szokásos katonai gyakorlatokról, úgyszintén kimondja azt is, hogy a nemesi fölkelés alá tartozik minden nemes, élete 18. évétől egészen 50. évéig. A szolgálat és a vezénylet nyelve magyar volt az inszurrekcióban, és ez a jellemző dolog, bár a nemesi fölkelőket a rendes katonasághoz osztották, sohasem idézett elő semmi keveredést a kétnyelvű vezénylés miatt. Székesfehérvár és Fejér vármegye 1809. március 8-án foglalkozott először a nemesi fölkelés ügyével. Ekkor érkezett városunkba József nádor, ki a Dunán- és a Tiszántúli vármegyékben volt királyi megbízott, hogy a nemeseket és a városokat az inszurrekcióra ösztönözze. Székesfehérvár és Fejér vármegye közös gyűlésén József nádor latin nyelvű beszédben eleget tett a megbízatásnak, majd megalakult az inszurrekció ügyeit intéző állandó deputáció, melynek a város részéről Hell György és Vass Pál voltak tagjai. Székesfehérvárt egy lovas és negyven gyalogos kiállítása terhelte.

19 A város megfelelt kötelességének. A fölszerelés fejenként 166 forint értékű ruha és 25 forint 28 krajcárba kerülő fehérnemű volt, nem számítva a fegyvert és a hadieszközöket, amelyekért bizony szintén jócskán kellett fizetni.

20 Gondoskodott azonkívül a város pékekről is, A budai kapu tornya