Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

beeséssel határos nyomort és 5-6000 embernek szenvedését, akik a tél küszöbén lakás és élelem nélkül csüggedten járnak, a rokonfájdalom mi­att nem vagyunk képesek lefesteni, de császári és királyi Fenségednek lelkét sem akarjuk ily nagy szerencsétlenség képével gyötörni. Minthogy azoknak sorsa, kik a lángok által mindenüket elvesztet­ték, a vagyonosok irgalmára és jó szívére van bízva, nehogy akik akár ingatlan birtokuk, akár pedig elég óvatosság hiányában megfelelő bizto­sítékot nem képesek nyújtani a kölcsönadóknak, az uzsorások kezei kö­zé kerüljenek, és így azt, amit a tűz meghagyott, sokai veszélyesebb mó­don kelljen elpocsékolniuk, - legmélyebb alázattal kérjük császári ki­rályi Fenségedet, hogy kegyes közbenjárásával e város kérését Ő Fel­sége előtt előmozdítani kegyeskedjék, hogy Ő Felsége valamely nyilvá­nos alapból csekély kamat és kedvező visszafizetési határidő mellett pénzt utalványoztatni méltóztatnék. Polgártársaink közül azok, akik azonnal akarnának építkezni, és akik - miként alázatosan előrebocsátot­tuk - a törvényes betáblázásra elegendő biztosítékot képesek nyújtani, a többieknek nem nyújthatnak segélyt, de a városi pénztár is, minthogy a leégettek adóját a folyó évre legalább egy nagy részben nem képes be­hajtani, a szükséges állandó kiadásokat födözni nem bírja. Összeírás és becslés szerint összesen 600 000 forintra rúg a tűzveszedelem által oko­zott kár, és egyedül az épületekben többet tesz ki 70 000 forintnál bécsi értékben. Minthogy néhányan saját erejükből is képesek kárukat helyre­állítani, némelyek pedig a közelgő tél miatt azonnal nem akarnak épí­teni, mások ellenben a kölcsönadásra elegendő biztosítékot nem nyújta­nak, az okból 100 000 forintot kérnénk alázatosan Ő Felségétől kieszkö­zölni, engedelmét és kegyességét kérvén arra is, hogy ezen összegnek fönnmaradt részét egyéb, a legnagyobb szükség által irányított esetre legyen szabad magunk számára kérelmeznünk. Midőn tehát császári és királyi Fenségedet kegyes közbenjárásra és kérésünknek ö Felsége előtt való keresztülvitelére a legalázatosabban ismételve felkérjük, kegyessé­gébe és magas pártfogásába ajánlva magunkat a legmélyebb hódolattal vagyunk. Császári és királyi Fenségednek alázatos szolgái Székesfehérvár szab. kir. város tanácsa és egész közönsége." (Az irat Eischl János hagya­tékában található, melyet jelenleg a Múzeum őriz.) A város a kérvény elküldése után úgy határozott, hogy addig is, míg az ügy elintézésre kerül, 30 000 forintot kölcsönöz a pozsonyi taka­rékpénztárból. Eischl János és vele együtt Say István követek utána is jártak a dolognak, és már október 2-án értesítik a városi hatóságot, hogy 5 % mellett utalványozni fogja az összeget, amelynek sürgős felvételével

Next

/
Oldalképek
Tartalom