Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

Aladár lett az ezredes. Ugyancsak ebben az esztendőben szentelték fel a zászló új szalagját, amelyet gróf Zichy Jánosné adott a polgárőrségnek.

21 * Az 1843-44. év híres országgyűlésén Eischl János és Say István voltak Székesfehérvár követei. Mindegyik a város szolgálatából került e bizalmi állásra: az első főjegyző, a másik ekkor tanácsnok volt.

22 A követutasítás, amelyet Haáder Pál, Miskey Ferenc, Say István, Boros Imre, Kavy József, König József, Eischl János és Linzer Vilmos fogalmaztak, és amelyhez a polgárság is hozzájárult, a haladó kor minden kívánságát, a reformeszmék jogos érvényesülését foglalja magában, de egyúttal nem feledkezik meg Székesfehérvárnak, mint szabad királyi városnak törvényben gyökerező kiváltságairól, minthogy azokat szabad szellemmel kívánja reformálni. Míg azelőtt a követeket a tanács és a választott polgárok, tehát a bizottság választotta, Székesfehérvár az 1843. évi országgyűlés előtt megérezte a kor intő szózatát, és mindazokat a választói jogosultságban részesíté, kiknek polgárjoguk volt. A kiváltságoknak tehát nagyobb kiterjedést adott, és az egész polgárságot részesítette az alkotmányos jogok gyakorlásában.

23 A követutasítás húsz pontból áll, és országos jellegű fejezetei a következők:

24 A magyar nemzet izmosítása; a magyar nyelv joga minden téren; az ősiség eltörlése; a hitbizományok korlátozása; a közterheknek közös viselése; a sajtószabadság; a fiumei vasút; reáliskolák, politechnikum, óvodák, vakok és süketnémák intézetének építése - tehát mind olyan dolgok, melyek az átalakulásban levő Magyarország nagy eszméi valának. A szabad királyi városok jogát, hogy t. i. az országgyűlésen mindegyik városnak szavazata külön számláltassék, föltétlenül megköveteli. A municipális szervezetre és a közigazgatásra vonatkozólag azt kívánja, hogy a közgyűlések tagjait az egész polgárság jelölje ki titkos szavazás útján, és annyi tagja legyen a képvielőtestületnek, hogy minden száz lakóra egy választott képviselő jusson. Az így meghatározott számnak háromnegyedét a polgárok, egynegyedét azok válasszák, kiknek polgárjoguk nincs, mégpedig ezeknek választói joga csakis a nem polgárokra szorítkozik. A polgárjogot ne legyen szabad, mint eddig, pénzért adni, hanem a polgárjog a városnak minden adófizető vagy önálló keresettel bíró emberét megillesse, ha egy év óta lakik a város falai között. Képviselőnek csak az választható a törvényhatóságba, aki feddhetlen életű, magyarul írni és olvasni tud. A képviselőtestület minden há-