Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

VIII. A 18. század utolsó évtizede Székesfehérvárott 1790-1800

A Palotai, Tobak, Rác, Jancsár utca változatlanul megőrizte nevét. Az első az útiránytól, a második az egykor nagyon virágzott, de ma már majdnem kihalt mesterségtől kapta nevét. A Rác utca az 1691-ben megtelepült görögkeletiekre emlékeztet, akik ebben az utcában építették templomukat, a Jancsár utca pedig a törökvilágról beszél, mert itt ásták a törökök ma is fennálló híres kútjukat, a környező terület pedig a janicsárok szállása volt. A Tizenhárom városról ma már senki sem tud felvilágosítást adni, helyét egyáltalán nem ismerjük. Lehetséges, hogy talán gyepmesteri telep volt, és a lakosok számáról nevezte el a nép, de sokkal valószínűbb, hogy ez alatt az elnevezés alatt Vénusz istennő titkos oltáraira kell gondolnunk, így van ez például Szombathelyen, az analógia tehát valószínű. Az azonban teljesen kizárt dolog, hogy a Szepességből hozzánk települt tizenhárom takács lakta volna ezt a területet. A Sziget ma is e néven szerepel. A Mihálypéter utca a legelső volt, amely élő egyén után kapta elnevezését. E tekintetben tehát azon mozgalom ősének mondhatjuk, amely historikus események vagy kiváló alakok szerint kezdette meg sok utcának köznapias elnevezését átalakítani. Jó része volt ebben az üdvös és követésre méltó törekvésben annak a kis füzetnek, amelynek hatása alatt ma már Petőfi, Rákóczi, Alaghy Dezső, Deák Ferenc, József, Kégl György, Nagy Sándor utcánk van. A Palotai külváros Öreg utcája a Selyem utcának felel meg, amelyet - miként már említettük - 1484-ből való okiratban megtalálunk Semlyesythewtcza elnevezéssel. Az Új város, amelyet a tanácsi végzés így nevez, a mai Széchenyi utca és az egész Tóváros nagy területe volt, amelyen utcák nélkül, szétszórva állottak a házak, és amely csak később, a múlt század első felében kezdett városrésszé alakulni. A Majorok a Palotaváros legtávolabb eső házai valának, és egyúttal alapját képezték a ma már minden irányban kiterjedt, a város modern adminisztrációjával és fejlődésével is homlokegyenest ellenkező tanyaszerű lakásoknak. így nézett ki Székesfehérvár területe 1798-ban. Ez az esztendő egyébként tífuszt is hozott Székesfehérvárra, hol a járvány már előzőleg, 1790-ben is jelentkezett. Kiterjedése egyébiránt nem volt nagyfokú, az igazi tífusz csak a tizenkilencedik század első éveiben látogatta meg Székesfehérvárt.