Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

VIII. A 18. század utolsó évtizede Székesfehérvárott 1790-1800

széthordása után nyissa meg a szabad utcát, azonban kérésük sokáig eredménytelen maradt. Majd Bajcsy László ismételte meg a rácvárosi lakosok kérelmét, amikor azután a hatóság Rauch Ádámot és Zu trunk Györgyöt küldötte ki helyszíni vizsgálatra.

11 Nyomát találjuk egyébiránt annak is, hogy a város a mai Kossuth utcát és a Megye tért, úgyszintén a szomszédos területet rendezni akarta. A később említendő Staatsrat írásai között megvan ugyanis a folyamodvány,

12 amelyben a város ehhez a munkához a bécsi udvar segítségét kérte. Megmondhatjuk mindjárt, hogy eredmény nélkül. Tudjuk, hogy az 1796-ik országgyűlés választotta meg József nádort, a francia háborúk miatt pedig nagy anyagi és emberáldozattal járult az ország a védelméhez. Megszavaztak ugyanis a pozsonyi diétán 50 000 újoncot és a 34 000 főnyi sorkatonaság eltartására 2 040 000 mérő gabonát, 8000 ló részére 3 760 000 mérő zabot, továbbá 20 000 ökröt, 10 000 lovat ajánlottak föl, amely mennyiséget azután arányosan vetették ki a megyékre és a városokra. Székesfehérvár is viselte ennek a nagy és új tehernek reá eső részét, habár a rendes adózás súlya alatt nyögött. A francia háborúknak mindent felforgató veszedelme azonban nem csak hadierőt kívánt az egész országtól, hanem az inszurrekciót is talpraállította. Ismeretes, hogy egész Magyarország lelkesedéssel vett részt a nemesi fölkelésben, mely a határon összegyülekezett ugyan, de háborúba nem került, mert a campoformiói béke véget vetett a hadakozásnak. Székesfehérvár az inszurrekció elrendelésekor furcsa határozatot hozott. 1797. május 19-én tárgyalták Hollner Lipót, Khorherr Domonkos, Braun József, Nagy László, Wagner István, Vass Pál, Bokros Imre, Rode András és Szelke Kristóf"a királyi leiratot, és ezt a végzést tették papírra:

13 „Fölvetődött a nemesi inszurrekciónak az állapotja annyira, minthogy akármely királyi város Magyarországban egy possessionatus nemeset representálna, ennek pedig tekintetében egy személyt, minden készülettel és élelemmel provideálván, az inszurgensek számában állítani köteleztetnék, de ezen kívül is a Tettes Nemes Vármegye által bizonyos concurrentiális Cassa e végett rendeltetvén, melyhez a Nemes városnak is némi summa pénzt porta szerint administrálni kölletik, mely summa, tekintvén a jelentett személynek előállítását, ruházatját, lovát, tartását és a többi, minden bizonnyal 2000 forintokra menendő lészen. Azért a nemes deputáció úgy gondolkodott, hogy az ezen városban találkozó purgerek pediglen, akik ház nélkül vannak, 1 forintot fizessenek, mely pénzek, ha a megtörtént incassatio után a kívánatos summát nem teljesítenék, ennek