Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IX. Társadalmi és közéleti jelenségek Székesfehérvárott a 18. század második felében

meghagyta a városnak, hogy iskolaépületről és plébánia lakásról gondoskodjék. Ekkor került mindkettő a Hiemer [a. későbbi Fünf) házba. József császár uralkodása alatt megszaporodtak a Staatsrat székesfehérvári aktái. És ezt nem csodálhatjuk, hiszen a központosító törekvés minden ügyet az uralkodó kezei között egyesített. Ennek megfelelően olyan aktákat is találunk, amelyek lényegtelennek tűnhetnek. A székesfehérvári püspök bejelentette, hogy Görgey esztergomi kanonok hat mise alapítványt tett a székesegyházban. Engedélyt kér arra is, hogy a négyévi teológiát végzett kispapját fölszentelhesse. Beleszólt az államtanács abba, hogy Karvics székesfehérvári postamesterbe Ft fizetéssel írnokot fogadhasson, máskor pedig nem engedte meg, hogy a város megünnepelje egyik régi hivatalnokának jubileumát. Ez a beavatkozás és gyámkodás káros következményeket vont maga után. A polgárság - ha nem elégítette ki őt a tanács határozata - egyenesen a helytartótanácshoz fordult, amely azután vérig gyötörte vizsgálatával a hatóságot. Ennek nyomait az 1787-, 1788- és 1789-ik években találjuk, a vizsgálat azonban mindenkor tisztázta a városi tisztikart. Látjuk annak a pörösködésnek a lefolyását is, amelyet Székesfehérvár város folytatott a tizedek miatt az első püspökkel. Tudnunk kell, hogy Mária Terézia a püspökség alapításakor (1777) Tést, Sárkeresztúrt, továbbá Székesfehérváron szőlőt és a székesfehérvári dézsmát adta jövedelemforrásul a püspöknek.

49 A püspök ez után követelte a tizedet, de a város ellentmondott, és azt pénzen megváltotta, hogy a polgárságot a sok zaklatástól megóvja. Szóhagyomány szerint a tizedért Mária Terézia Alcsútot akarta adni cserébe, azonban a püspök nem vállalta el a birtokot. Az a sok panaszkodás, amely - tegyük hozzá, alaptalanul - József császár idejében a városi hatóság ellen irányult, a következő évek alatt is folytatódott, miként erről a Staatsrat írásai tanúskodnak. Sőt megtaláljuk magánemberek panaszát is, hiszen akinek valakivel baja volt, az mindjárt a Staatsrathoz küldötte jelentését. Stefanovics János polgármester panaszt emelt Rosty István nemes úr ellen, mert bottal megverte őt. Ez a Rosty egyébként is össze nem férő ember lehetett, és többek között ő volt a vármegyei tisztikar denunciánsa József császár idejében. A denunciálás, a vizsgálat meg az ítélet vármegyei dolog lévén, mellőzöm Székesfehérvár történetéből.

50 Érdekesen jellemzi viszonyainkat az a levél, melyet a főgimnázium megmaradt régi írásai között találtam. 1789-ben írták följelentés alakjában az akkor királyi gimnázium igazgatójához, ki a levelet beiktatta, és nyomozást is indított annak értelmében. A szöveg a következő: „A múlt