Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
VI. Mária Terézia kora Székesfehérvárott 1740-1780
huszárt említ, mégpedig a város által kiállított katonák között Mayerhoffer Jakabot, Szabó Pált, Eckel Mártont és Wichtel Ádámot mondja székesfehérvári születésűnek. Ugyanezen jegyzék szerint a fogadó pénz most már nem 34 krajcár, hanem 2 forint volt. Katonáink teljes névsorát, úgyszintén szereplését részletesen nem ismerjük, de a vármegyei és a városi levéltár egy-egy aktája mindkét dologról nyújt némi fölvilágosítást. A két levelet Németh Imre kapitány írta. Az egyikben 16 jelenti az alispánnak, hogy Szentmiklós, Podolya, Brezova voltak eddig az inszurrekció állomásai; baj nincs, de az egyik káplár véletlenül meglőtte társát. A terjengős hosszúságú levélnek az a legfőbb székesfehérvári vonatkozása, hogy „brezovai statiomon és Dani káplár tizedjéből Méltóságos Főispán Uram Orisztyák János nevű katonája, úgymint fejérvári szűcs legény desertirozott. Azon desertor katonának pajtását, aminthogy bizonyos circumstatiák előadták magát, vasra verettem és vason vitettem az regimenthez. Ez nem újság az nemes compániában, mert más nemes compániákban is szanaszét kergetik és keresik az sok desentorokat." Németh Imre másik leveléből megtudjuk, hogy a közös inszurrekció Gyirkoveczen is állomásozott, majd az oppelni és jägerndorfi ütközetben vett részt, azonban a szökések mind a megyei, mind a városi katonáknál gyakoriak voltak. 17 Az okot abban találhatjuk, mint az előző inszurrekciónál, - a három hónapra fogadott katonákat további szolgálatra kényszerítették. 1745. január 22-én írta Mária Terézia, hogy az előző háborúban átengedett Sziléziát visszaszerezni óhajtván - etiam invite antehac cessa Silesia recuperari -, a katonaságra állandóan szüksége van. 18 A szökést egyébiránt nem lehetett megakadályozni, - minden inszurrekcióban szokása volt ez a magyar katonának. A szökés tulajdonképp 1745-ben öltött nagyobb arányokat Székesfehérvár és Fejér vármegye katonáinál, és míg márciusban 1, májusban 4, júliusban 2, augusztusban 1 katona hagyta el a zászlót, addig október l-jén és 2-án egyszerre 31 szökött meg. Németh Imre kapitány hosszú jelentésben írta meg mind a városnak, mind a vármegyének a szökött katonák tettét, és az előbbiből sok érdekes adatot böngészhetünk. Június 16-án Székely László, miként a jelentés mondja, „szemtelenül désertait az oppelni ütközetben, azonban megfogadtatott és az Nemes katonaság áristomába tétetődött, honnan szökésével szabadította magát." A gyirkoveczi őrségről Bagossy Mihály, majd szeptember 7-én Brajniczából Nagy István, Lakner Keresztély, Havranek András, Szabó Márton, szeptember 2-án Kovács Máté, szeptember 29-én a jägerndorfi ütközetből Csiha Ferenc szökött el, akiről ezt