Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

V. Székesfehérvár és III. Károly 1711-1740

tember 7-én tudósította a vármegyét, hogy Székesfehérvár körülzárása miatt a katonaság mindenkit lelő - sub poena Traiectionis -, aki a kordonon át akarna menni. Nehogy azonban a város lakosai kifogyjanak a tüzelőfából, intézkedjék a vármegye, hogy a nép a kordonig vigye a fát, amelyet azután a várban levők tisztességes áron megvesznek. Hasonló rendeletet

21 adott ki október 2-án Gaymann várparancsnok. A pestis a tizennyolcadik században kétszer dühöngött Székesfehérvárott, és pusztításának, az 1709 és 1739 esztendőnek emlékét örökre fenntartja a pestispince, vagy a nép nyelvén még ma is Gugás-dűlőnek nevezett szőlő, ahol a pestis áldozatait eltemették. De ami folyton figyelmeztetni fogja városunk lakosságát a pestis veszedelmére, az a kegyeletnek és vallásosságnak azon ténye, amely 1739 elején, tehát akkor, midőn a pestis még nem dühöngött, kápolnát épített a Felsővároson, és Fábián-Sebestyén napját (január 20-át) örökre a város fogadalmi ünnepévé avatta. Ez a kápolna ma már elpusztult, helyén a felsővárosi templom áll 1801 óta, de a fogadalom megmaradt. A kápolnát közadakozásból építették a pestis ellen oltalmazok (Szent Sebestyén, Xaveri Szent Ferenc és Rókus, úgyszintén Szent Rozália) tiszteletére. Az alapító levél, mely a felsővárosi plébánián és a levéltárban is megvan, 1739. január 15-én kelt, és Esterházy Imre esztergomi érsek 1739. február 15-én erősítette meg. A fogadalomról így intézkedik: „városnak összes és minden egyes polgára és lakója, beleértve a hét évet betöltött gyermekeket is, Szent Sebestyén napja előestjén kötelesek lesznek kenyéren és vizén böjtölni, ez pedig mindaddig meg fog tartatni, míg a pestis ezen országban teljesen meg nem szűnik. Maga Januarius 20-ára eső Szent Sebestyén napja ezen város minden egyes lakója által örök időkön át meg fog ünnepeltetni, úgy hogy az adakozótól beszedendő és szent célra fordítandó súlyos büntetés terhe alatt valamennyien minden, még a legcsekélyebb munkától is tartózkodni kötelesek lesznek. Magán, Szent Sebestyén napján pedig, az említett módon évenkint megünnepelendő napon szintúgy örök időkön át ünnepélyes körmenet fog a fent jelzett kápolnához vezettetni, s ott egy énekes és két csendes szent mise szolgáltatni." Pár év előtt Moenich Károly, városi főlevéltárnok a templomalapkőbe helyezett latin nyelvű okiratot is megtalálta a levéltárban. Magyar fordítása a következő: „1739. szeptember 8-án - mennyország királynéjának születési ünnepén - tette le ezen alapkövet főmagasságú és főtisztelendő galanthai gróf Esterházy Imre hercegprímás, esztergomi érsek jóváhagyásával és engedélyével MeltzlZsigmond atya, a jezsuita ház főnöke és helyi plébá-