Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

V. Székesfehérvár és III. Károly 1711-1740

Mihály és Viczenty Ferenc, akik 1714. február 24-én alakították meg (a privilégium alapján) a kereskedő társulatot.

2 A lakosság tényleges számát nem ismerjük ebből a korból, azonban némi tájékozást mégis nyújt a levéltár egyik aktája.

3 1716. június 6-án összeírták a vár és a két külváros azon lakóit, akik lovat vagy ökröt tartottak. A város lakóinak ekkor 579 lova és 207 ökre volt, amelyeknek tulajdonosai gyanánt 41 egyént említ a kimutatás. Természetes, hogy ezek a számok az összes lakosságnak csakis csekély töredékét adják, hiszen csupán azokról szól a jegyzék, akiknek állatjuk volt. Sokkal érdekesebb ez a kimutatás, ha a magyar és a német elem elosztódását vesszük figyelembe. A mai Belváros, a tulajdonképpeni vár lakói betelepült németek, iparosok, kereskedők voltak, és ilyen neveket találunk a jegyzékben: Hiemer Mátyás, Heimb János, Pfundt Mátyás, Thraum Mihály, Fittenoff Simon, Wajlandt János, Jäger János, Krämer Orbán, Strauber György, Baumgartner János, Peyerl Lőrinc, míg az egy-két magyar név inkább a vármegyénél hivatalt viselő egyének közül került ki. Ilyenek voltak például: Vörös Zsigmond, Kolozsváry Mihály főszolgabíró özvegye, Ányos György főbíró, Liptay Ferenc szolgabíró, Töttösy László biztos. A két külvárosban viszont a magyar név a túlnyomó, és a mai nap is ismert Horváth, Nagy, Molnár, Peresztegi, Lencsés, Kovács, Szabó, Németh, Mészáros, Mikó, Kő, Tóth, Simon, Pintér, Kámány, Balogh, Ko Ionics, Szőke, Tüske, Lakatos, Dobos, Cser, Erdélyi, Majsay, Berky, Farkas, Szekeres, Orbán, Tőke, Csapó nevekkel elég gyakran találkozunk. A németek közül ott van Niedermayer, Khaut, Knittelhoffer, Szigl - ősei a ma is élő családoknak. Mellesleg megemlítem, hogy a Knittelhofferokkal már az előző század végén, 1690-ben is találkozunk. Ekkor említi a jegyzőkönyv Knittelhoffer Mátyást, ki a polgári esküt letette, de említi 1694-ben is azon sok büntetés révén, amelyet különböző kihágások miatt róttak reá. Múzeumunk gyűjteményében is van egy összeírás, amely minden valószínűség szerint 1715-ből való. A várost és a vármegyét egyesíti lakosság szerint, a vagyon és a birtok feltüntetésével megemlítvén azt, hogy az összeírást a vármegye területén Ányos György és Nagy János szolgabírók idejében foganatosították. Épp ebből állapíthatjuk meg, hogy az összeírás 1715-ből való, mert Ányos György 1710-től 1734-ig volt ugyan a vármegye szolgálatában, de Nagy János csakis 1714-től 1716-ig viselte a szolgabírói tisztséget. Az összeírás adatai szerint a városi tanácsbeliek mind a Belváros lakói voltak, mégpedig Hiemer Mihály volt a főbíró, a tisztségeket pedig