Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711

hogy „a jóakaratot reciprocálni fogja". Báró Wanger, székesfehérvári pa­rancsnok 1716. augusztus 26-án levelet 63 írt a vármegyéhez és kérte, hogy a vízhordáshoz és egyéb házi szükségletekhez adja meg neki is azt a néhány kocsit, amelyet elődei kaptak a vármegyétől; ígéri egyúttal, hogy elnéző lesz, ha ez a kívánsága teljesül. Legjellemzőbb azonban az a levél, 64 amelyben 1733. szeptember 27-én azt írja gróf Esterházy Ferenc az alispánnak, hogy Gillig, Stettner és a többi német tiszt sok kellemet­lenséggel sújthatják a vármegyét, kívánatos tehát, hogy részükre a köz­gyűlés valamit megszavazzon. A levél végső sorai szerint „ezek mind galibás állapotok, mit van mit tenni?" A vármegye 117 mérő gabonát, 423 mérő zabot és 88 szekér szénát szavazott meg a német tiszteknek. Ezen kis kitéréssel lezárhatjuk az 1708-ik év eseményeit; nézzük, mi történt 1709-ben? Mérhetlen csapás zúdult Magyarországra, a megelőző évszázadok pusztító betegsége, a pestis, megérkezett, és egyéb tényezők hozzájáru­lásával fő oka volt annak, hogy a magyar szabadság a trencséni csata után a majtényi síkon porba hullt. A pestis 1709-ben a megelőző nagy hideg és éhség után lépett föl. Az előző évben Lengyelországban pusztított, és Istvánffy leírása szerint hazánk már ezen évben rettegett a Lengyelországban pusztító, majd Szi­lézián keresztül a szomszéd tartományokat fenyegető járványtól. A pes­tis csakhamar elterjedt az ország nagy részén, és dühöngése 1709-től 1713-ig tartván, áldozatainak száma majdnem 300 000 ember volt. Ré­mület szállott meg mindenkit, mert Cserei Mihály históriája szerint „rettenetes, hallatlan ítéletet bocsáta Isten reánk, a pusztító döghalált, melyhez hasonó sohasem volt." A nép által gugahalálnak nevezett ezen pestis járvány, amely Ara­don és Csongrádon keresztül jött hazánkba, csakhamar oly méreteket öltött, hogy sok falu teljesen kihalt, másutt pedig csak 2-3 ember maradt meg; az állami és társadalmi rend teljesen felbomlott, és így a nemzeti szabadság bukásának okát ebben a járványban is kereshetjük. A pestis Székesfehérvárt sem kerülte el, és tulajdonképp ez az első járvány, amelyről városunk adatokat szolgáltat a történetíráshoz. Körül­belül tizenöt éve már, hogy egy tanulmányom foglalkozott a magyaror­szági járványok történetével, és ebben a munkában mindazt feldolgoz­tam, ami Székesfehérvárra vonatkozólag a vármegyei, a városi levéltár­ból és a plébánia anyakönyveiből összegyűjthető volt. 65 A vármegyei levéltár idevágó aktái már számosak, de tulajdonkép­pen általános érvényességű királyi és helytartótanácsi rendeletek, ame­lyekből Székesfehérvárra vonatkozólag csupán két adatot olvashatunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom