Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711

védésből, vagy talán azért, mert Szalay László hibás adatára támaszkodik. Az ilyen tévedések egyébként könnyen megtörténhetnek, hiszen például gróf Esterházy Antal november 22-én írja Károlyinak,

30 hogy „az budai német megsegítette Fejérvárt éléssel", holott ez a dolog nem ekkor, hanem július l-jén történt.) Július 17-én, miként a jezsuiták naplójában olvassuk, a várőrség ismét Csíkvár ellen indult, amelynek lakói közül tizenötöt leölvén, az erősséget lerombolták, és gazdag zsákmánnyal, különösen sok gabonával tértek vissza Székesfehérvárra. Következő nap vonult be az új katosaság a Löffelholz ezredből, körülbelül 240 ember, Pálffy generális ugyanekkor horvát, magyar és német emberekből álló 4000 katonával érkezett meg, egyúttal álutakon élelmet hozott. Másnap Keresztes és Moha felé ment csatározásra, majd estefelé visszatérvén, a kurucok Kolosváry Mihály helyettes alispánt és hat társát, akik útról jöttek, megszalasztották. Közülük egyet, valami Töttösy nevűt el is fogtak, a város szolgáját pedig agyonverték. Másnap Draskovich Ferenc gróf jött a tábornok rendeletéből a városba 200 emberével. Ezek ismét hoztak élelmiszert, mégpedig 1000 mérce lisztet, de ugyanazon nap el is hagyták a várat, az ott volt Harter féle katonasággal együtt. Pálffynak székesfehérvári tartózkodásáról Thaly Kálmán is megemlékezik 31 és Bezerédynek augusztus 2-án kelt levele alapján mondja: „Pálffy Fejérvár prófontérozását végbevivén, megtért és szállott Libén Szent Miklóshoz, most is ott vagyon." Ugyancsak Thaly Kálmánnál olvashatjuk, hogy gróf Csáky Imre már július 13-án ezt írta levelében: „Bán uram általment a Rábán, siet Székesfehérvár segítségére, mivel igen agonizálni hallatik." Ekkor még diadalmas volt a dunántúli hadjárat, vígan lobogtak a Máriás zászlók, és hiába küldözgette a császári katonaság a parancsokat a községekhez, a nép hű maradt Rákóczihoz. Egy ilyen kiáltvány jött például augusztus 4-én Fejér vármegye községeihez és Székesfehérvár városához is. Szövege

32 így szól: „Az mostani zűrzavar által minemű veszedelmekre és utolsó pusztulásokra jutott légyen ezen Magyarország maga Kegyelmetek tapasztálhatóképpen megszemlélheti és látja is. És jóllehet ez illy en romlásban Kegyelmes Urunknak, Ő Felséginek semmi gyönyörködése nincsen, úgy engemet is mellettem levő hadakkal nem a végre bocsátott, hogy én az országot nagyobb veszedelemre és pusztulásra hozzam, avagy VakBottyánnak hallhatatlan tyrannusságát s kegyetlenségit elkövessem; látván mindazonáltal mindenfelöl az megátalkodott fejeknek istentelenségit: kéntelenétettem a minapában azon commendérozott seregek által