Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711
„Isten velünk! Ti szófogadatlan, istentelen bírák és mindnyájan falusiak, hányszor vettétek már O Felsége tiszteinek parancsolatját, hogy mind a mezőkön, mind pedig pusztáitokon termett jószágitokról O Felsége számára járandó decimát a conscriptio és szokás szerint beszolgáltassátok. Úgy gondolkodjatok, ez lészen utolsó intésem és parancsolatom, még két-három napot hagyok; ha behozzátok jó, holott nem, életetek és jószágotok vesztését várhatjátok magatokra. Költ Fehérvárott, die 12. octobris 1705. Gróf Nádasdy Ferenc Fölséges római császár és koronás Király Urunk O Felsége komornyikja, mezei főgenerális, a Dunán innen commendirozó generálisa '' A következő év az egész Dunántúl meghódításáért folyt, Rákóczi zászlaja alá. Ez az esztendő országos jelentőségű eseményekkel múlt le, amelyeknek hozzánk ugyan csupán hullámai jutottak, de ezek is a nagy kuruc dicsőségnek alkották parányi részeit. Ismerjük a történelemből azt a tényt, hogy a Dunántúl eddig kedvezőtlen hely volt Rákóczinak; Károlyi Sándort, Forgács Simont, Esterházy Antalt és Dánielt egymás után verték meg a császári seregek. Igaza volt Bercsényinek, midőn 1705. április 8-án ezt írta az egyik levelében Károlyinak: „Az Bakony és Somogyság nyelte el az kurucot, csak menjen által Bottyán uram haddal, meglátja kegyelmed, micsuda fordítást tesz szíveken." És Bottyán jött, látott, győzött! Megmutatta - miként Thaly Kálmánnál olvassuk 18 -, hogy azt a földet, melyet Forgács, a szintén tapasztalt régi hadvezér, 25 000 emberrel nem bírt megtartani, két hónál rövidebb idő alatt, 8000 emberrel, Eszéktől a Lajtáig visszafoglalá, sőt benne a kurucságot oly szilárd alapra szervezé, hogy csak 1710 végén bírták a császáriak újra meghódítani, amikoron Rákóczinak ügyei már általában hanyatlásnak indulnak vala." Bottyán János nemcsak ekkor, de a következő években is többször megfordult városunk alatt, amelynek állandó felügyeletét, tartós körülzárolását Szekeres István ezredesre bízta. A jezsuiták naplójában olvassuk, hogy január 27-én a városparancsnok elrendelte a Budai kapun kívül levő két ház lebontását, mert nem volt tüzelőfa, a kurucok miatt pedig sehonnan sem lehetett hozni. A ház özvegy Bedőné tulajdona volt. Tény az, hogy ekkor Bottyán János környékünkön tartózkodott, hiszen épp ezen napokban szervezte Székesfehérvár körülzárolását. Thaly Kálmán is megemlíti, hogy Bottyán tőlünk indult Ausztria felé, mert Bercsényi futárja meghozta a zsibói vereség szomorú hírét, ennek a csapásnak helyrehozását pedig Bottyántól várta a
