Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711
kuruc csapat az őrségnek is ellenállott, a kapukat bezárta, miért is ágyúval lőttek reájuk. Esterházy gróf várparancsnok ekkor a császári sereg vezéréhez ment, és közösen elhatározták a város feladását. Következő nap Heister, a fővezér bevonult a városba, amelynek kapujában a hatóság hódolattal üdvözölte őt. Mert Szekeres Istvánnal érintkeztek, Heister az egész várost kifoszttatta. Három napig tartott a császári sereg pusztítása, míg végre megelégelte a fővezér a zsarolást, de eltávozása előtt a Budai külvárosban több házra üszköt vetett. Eddig szól a napló, és a leírt történeti ténnyel szemben áll Heister nagyképűsködő levele, 13 amelyet következő nap intézett Fejér vármegyéhez, az osztrák szellem hagyományos túlzásaival emlegeti jóérzését, mellyel a vármegye iránt viseltetik. Elmondja, hogy április 8-án a fölkelő hadat legyőzte, amelynek azonban egy kis része a városba menekült. Mint hadvezér, kegyességre lévén hajlandó, fölszólítja a városban lakókat és a vármegye összes nemeseit, hogy azonnal térjenek vissza a király hűségére. Székesfehérvár közgyűlési jegyzőkönyvéből szintén kikerestem az április 8-i esemény följegyzését, és a labanc szellem megvilágításául magyarra fordítottam. így szól a jegyzőkönyv: „1704. április havában bevonultak hozzánk a kurucok, és a tanácsnál nem tettek mást, mint zabálni és inni (fressen und saufen) akartak folytonosan. A szegény német polgárságot ez a népség és az itt lakó kurucok mindegyre sanyargatták, többször lelövéssel fenyegették őket, elvették házukat és egyéb jószágaikat, fejvesztés terhe alatt kényszerítvén, hogy magyar ruhát hordjanak és hajukat magyar módra nyírják. Ezen kuruc időben a főparancsnok Szilasy volt Pestről, a második Ujlaky András, és itteni parancsnoknak Meszleny János alispánt választották meg. A városi tanács teljesen tehetetlenül állott; akinek valamije volt, átadni kényszerült, mert a kurucok mindent erőszakkal elvettek, sőt a városi sütőházat, a kenyérrel és pálinkával telt városi pincét is feltörték. Ezen nyomorúságos állapot 1704. április 7-ig tartott. Végre, gróf Heister parancsoló tábornok, altábornagy úr őnagyméltósága a város elé vonult seregével, és 8-án hódolattal fogadtuk őt. Ki volt akkor boldogabb, mint a német, és ki volt a szomorúbb, mint a magyar?' A jegyzőkönyv szomorú világot vet a hatóság felfogására, de egyúttal megtudjuk azt is, hogy maga az alispán, Meszleny János volt a kurucok vezére. Nem csoda tehát, hogy ehhez a vármegyéhez, amelynek ilyen alispánja volt, Heister május 28-án rendeletet 14 küldött Pápáról. Megemlíti, hogy a győztes császári had alig távozott a vármegye földjéről, a nemesség és a lakosok újra hűtlenségbe estek. Megbízza ezért Va-