Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

II. Vánossy Lőrinc, a zsaroló harmincados 1696-1717

akarat szült, saját érdemei között pedig felemlíti, hogy a simontornyai és a földvári erősség kijavításánál a katonaságot tíz hónapig mindennel ellátta, továbbá Szélkesfehérvárott, midőn Heister csapata itt időzött, bőven szerzett gabonát, és tizenöt hónapon keresztül minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált, hogy a katonaságot kár ne érje. Megemlíti, hogy sajátjából 63 mázsa lisztet, 94 mázsa gabonát és 86 mérő zabot vitt az élésraktárba, amelyet azután a katonaság céljaira használt föl. Természetes, hogy már saját érdeke miatt is mellőzi ennek a sok gabonának és lisztnek eredését, amelyhez bizony zsarolás és visszaélés tapadt, majd panaszkodik jelentésében, amelynek ide vonatkozó része magyar fordításban így szól: „Érdemeim dacára már négy hónap óta börtönben kell lennem, a téves jelentések folytán lakásomban minden le van pecsételve, feleségem és a szolgálatomra álló cselédség pedig szintén börtönben voltak, elfogatásuk által a közérdeknek és saját dolgaimnak kár okoztatván." Kéri végül felmentését és szabadon bocsátását. Megemlítem, hogy Vánossy csak akkor szabadult ki börtönéből, midőn a Rákóczi felkelés alatt a császári hadak vezére, Pálffy János Székesfehérvárra jött. Az önkényes hajlamú és zsaroló tricesimator ezen második pör után még tizenkét évig viselte székesfehérvári hivatalát, és a belvárosi plébánia anyakönyve szerint 1717. február 13-án halt meg. Sokszoros zsarolásaiért fia, Vánossy Antal hozott engesztelő áldozatot, mint a jezsuita rend főnöke, pár évtized után 100 000 forint adománnyal vetette meg alapját a jezsuita, azaz a mai ciszterci templomnak. Az apa által két vármegye földjén összeharácsolt nagy vagyon a fiú kezében székesfehérvári nemes célra gyümölcsözött.