Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
XI. A 18. század költői Székesfehérvárott
nedek viszont Horác nyomdokán haladt, és a klasszikus gondolatokat magyar szellemmel ruházva föl, a magyar Horác nevét érdemelte ki magának - természetesnek kell tehát tekintenünk, hogy Egyed Antal verseiben olyan eszmemenet is található, amelynek eredeti forrása Horác költészete volt. Ezt a kettős hatást, amely Virág útján Horác-gondolatokat mutat föl Egyed Antal verseiben, egy példa is képes igazolni. Fejér Györgyhöz írta Virág, hogy a költészettel „Nem hoz ugyan sok ezüstöt, aranyt a Múzsa, de hoz majd / Porunknak is hírt, életet." Egyed Antal kétszer is fölhasználta Virág mondását, amelyet költői mezbe öltöztetve, így mond Jeszenszky Miklóshoz írt elégiájában: Áron lányi ugyan nem Ígérnek crözusi kincset, Nem főtisztre jutást, sem fejedelmi lakot. Adnak azonban szép nevet, adnak zöld koszorúkat, S életet a bontó bús temetések után. Ugyanezt olvassuk Pór Jenőhöz írt versében is: Gazdag kincscsel ugyan nem biztat, s fő hivatallal. Hisz maga Malonides sem hagya hátra vagyont. Ámde kit a Múzsák tisztes köreikbe avattak, Halni tudatlan hír fog mosolyogni reá! Ezt a gondolatot egész szépségével megtaláljuk Horatius IV. könyvének 8. ódájában, amely szerint a dal minden emlékoszlopnál hatalmasabb, mert megdicsőíti az embert. Egyed Antal, mint a klasszikus költészet alapos ismerője, a kiapadhatlan forrása Horáctól egyebekben is több gondolatot kölcsönzött. Különösen jellemző ez a sajátság azon verseiben, amelyeket még teljesen a klasszicizmus szelleme hat át, míg a későbbi alkotásokban már több önállóság, több magyar vonás konstatálható. Kovács József kalocsai hittanárhoz írt elégiájában például klasszikus felfogás szerint írja le a tavasz ébredését, habár modernebb festésre is kiterjeszkedik. Szétveri már Zephir a hideget, s multával az évnek, Hosszabb télt nehezen láta meotus öreg. S az, ki reája emelt Hellet nem jól viszi hátán, Válta egyenlővé nappali s éji időt.
