Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

XI. A 18. század költői Székesfehérvárott

llyei Nagy Ignác, első püspökünk udvari papja volt, és mint ilyen, gyakorta érintkezett Virág Benedekkel. Úgy látszik, maga is foglalkozott költészettel, mégpedig akkor, midőn 1784-től 1789-ig a pozsonyi központi szemináriumban tanulmányait végezte. Legalább ezt bizonyítja Virág Benedeknek hozzá intézett ódája, amelynek bevezető sorai a következők: Mint vagy? Azaz mi dolog fáraszt, nem ütötted-e falhoz Lantodat, óh! nem rég érzékeny lantodat, édes Jóskám! - mely magyaros hangon kezdette Pozsonynak Várából megörült fiait múlatni hazánknak! Az óda címe: Mészáros Józsefnek Válba, megírásának éve pedig 1791 és 1816 közé esik, mert ekkor volt Mészáros váli plébános. Virág a magyar nyelv és a magyar költészet művelését ajánlja mindenkinek, volt tanítványát pedig ekként buzdítja: Óh! Noha pásztora vagy nyájadnak, s terhei nyomják Vállaidat nagy hivataloknak, jusson eszedbe, Hogy te is a Múzsák által nyerhetted az elme Lángjait, a szívnek nemesebb érzéseit. Indulj! A haza hí!, - példád majd a félelmet elűzvén, Bátorságot hoz számos lelkekbe... Székesfehérvári ismerőse volt Virág Benedeknek Simonyi Pál, kihez mint nagypréposthoz, igen szép, történelmi vonatkozásokkal átszőtt ódát írt. A batátság alapja talán onnan indult ki, hogy Virág a pálos rendből, Simonyi pedig a piaristáktól lépett át a székesfehérvári egyházmegyébe, és a közös hivatás hozta őket lelki rokonságba, amely hosszú éveken át bensőséggel csatolta össze a két jóbarátot. Virág Benedek episztoláját, melynek címe: Simonyi Pál nagyprépostnak Székesfehérvárra, városunk történetéből vett adatok élénkítik. így szólanak ezek a sorok: Első királyunk és apostolunk laka S felszentelé fővárosát. Üdővel a nagy s bölcs királyasszony neki Adott apostolt, püspököt. Lőnek tudós és jámbor oktatók, serény Vezérek a kis nyáj előtt S vannak, kik itthon és kik ott künn képesek Hazánknak élni hasznosan.