Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

XI. A 18. század költői Székesfehérvárott

terátoré, rettentő például szolgálhat mindennek, ki az ügyefogyott magyar literatúra kapás mezejére az élet útjáról letévedni elég boldogtalan, - ha az ilyet valami rettenthetné! Szegényül s elhagyottan halt meg; egy két jóbarátja segítette, tehetősb ismerősei nem úgy, ahogy illett volna. A gyermeklelkű öreg mindenét elajándékozta, vagy meglopatott, mert gondviselő nélkül élt gyámtalan öregségében, s szükséget csak azért nem szenvedett, mert egyszerű bölcs élete kevéssel elégendő volt. Az éjjel, hogy a gutaütés eltehetlenítette, tyúkja a fejénél ült, kutyája mellette az ágyon, s macskája rajta járt. Ezek voltak őrállatai az emberektől elhagyottnak, s mint mondják, egy összerágott ezüstkanál hevére székén, mellyel - hihetőleg orvosságot akara bevenni. Az ajtót háziaszszonya úgy törette rá éjnek idején, - de még akkor is szűken, utóbb pedig már későn jött az orvosi segedelem. O nem vesztett, de minket bánt sanyarú helyzetének meggondolása, vagy nem elég szomorú tünemény-e magában is a halál, hogy annak különös körülmények által még ijesztővé is kellett válnia?" A temetés utáni borongós hangulatot végül egy költeményben örökítette meg, amelyet évek múltával írt ugyan, de a szentkeblű öregre való visszaemlékezés alkotja gondolatát. Vörösmarty ezen verse, a Budai temető, így hangzik: Hamvait e környék fedi a szentkeblű Virágnak Sírja fölött régen kis fakeresztje bedőlt. Emléket neki egy jobb kor fog tenni, öröklőt, S azt, hogy hű fia volt, a haza jegyzi reá! Nem tekinthetjük puszta véletlenségnek, sőt inkább Székesfehérvár kegyeletes érzéséből származtathatjuk azt a jellemző körülményt, hogy székesfehérvári nagynevű ember állott azon bizottság élén, amely 1880. szeptember 13-án Virág Benedek budai lakóházát emléktáblával jelölte meg. A fekete márványlap büszkén hirdeti Párkányi Béla versével: Nemzeti léleknek tüzes ébresztője lakott itt, Zengve dalát s írván nemzete Századait. Itt élt, halt, nem halt... meghalva is él, aki úgy élt, Mint a magyar nemzet dísze - Virág Benedek! Az egykorú lapok, különösen a Vasárnapi Újság, részletesen beszámolnak azon szép ünnepségről, amelynek keretében Virág nagy emléke előtt a hálás kegyelet lobogó fénye kigyulladt. Pauer János püspök, mint