Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
XI. A 18. század költői Székesfehérvárott
1798-ban a negyedik osztályba került, ahol Virág szokott tanítani, akkor ez már lemondott tanári állásáról és Budára költözött. Az ismeretség szálai mégis a mi városunkban szövődtek, és lőnek a bizalmas barátság megteremtői. Midőn Horvát az egyetemet látogatta, és Virág a pesti szerviták kolostorában vett szállást, a Székesfehérvárról hozott vonzódás könnyen megnyilatkozott azután olyan puritán jellemű férfiúnál, mint Virág, és olyan ambiciózus fiatalembernél, mint Horvát, hogy azután ez az érzés olthatatlan lánggal égjen mindkettőjük szívében. A Századok megírásában Horvát igazán jobbkeze volt a magyar Tacitusnak, mert a szükséges kútforrások, okiratok legnagyobb részét ő szerezte meg és adta át Virágnak feldolgozás végett, egyszersmind izzó faj szeretetével folytonosan a nagy munka megírására ösztönözte őt. Ez a nagy barátság 1810. szeptember 5-én Virág anyagi romlásával Horvátot is érzékeny kárral sújtotta, mert becses kéziratai, oklevelei a Rácvárost és abban Virág lakóházát is elpusztító tűz martalékai lőnek, de ez a veszedelem egyúttal újabb megnyilatkozásra is bírta Horvát István jóságos, nemesen érző szívét a magyar Horác iránt. Mind a két esemény annyira érdekes reánk, székesfehérváriakra, hogy egykorú följegyzések, naplótöredékek alapján helyes lesz kissé részletesebben szólni róluk. Vitkovics Mihály 1810. szeptember 8-án tudósította a budai tűzről Kazinczyt, és levelében a többi között ezt írja: „Budán, a Rácz városban, a múlt szerdán, szeptember 5-én tizenkét és egy óra között egy bodnárnál tűz támadván, az egész Ráczvárost egyszerre lángba borította, sőt a Vízivárost is a Duna részrül egészen a kapisztránusokig felgyújtotta, s így közel ezer házat felprédált. A rác templomot is a plébániával együtt fel és leégette, következésképpen szegény János öcsémnek, az ottani plébánosnak mindene odaégett, úgy, hogy ő, felesége, gyermeke csak a rajtuk valóval menekedhettek meg. Kipótolhatatlan káruk az, hogy boldogult atyánknak válogatott könyvekből álló könyvtára végképpen elégett a sok rácz, görög, deák kéziratokkal együtt, így járt kedves Virágunk is. Századainak folytatása s több becses kéziratai hamuvá váltak." Horvát István szeptember 26-án saját káráról így tudósítja ugyancsak Kazinczyt: „Virág Benedekünk az égés után kevés napokkal Ercsi nevű mezővárosba utazott, de két postányira. Onnan vettem a napokban levelét. Nemsokára visszatér, s a télen poéta lenni szándékozik. Elégtek nála a Magyar Századoknak folytatásaik, elégett nála az én 1832. évi magyar szentírásom is, melyet Révaim, kinek képe itten most vésetik rézbe, másolt le. Elégett s ezt leginkább szánom azon számos régi és új könyveim között, melyek nála hasonló sorsra jutottak!"
