Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
X. A 18. századi épületek, templomok és a város művészeti emlékei
Az első ereklyéről így szól a hites levél: „Ödön Mária, Isten és az apostoli szék kegyelméből teyeni püspök, római birodalmi Arta és Vasseg grófja, a római anyaszentegyház ádozóbíbornoka és a bécsi érsekpüspök általános helyettese. Mindazoknak, kik e bizonyságlevelet olvassák, összesen és egyenkint kétségtelen bizonyságot teszünk és tanúsítjuk, hogy több szent ereklyét mutatván be nekünk, azokat hiteles okmánnyal és pecséttel megerősítve találtuk. Ezek közül a következőt választottuk ki, éspedig Nepomuki Szent János vértanú csontjai közül egy darabot, amelyet kívülről kristályüveggel födött, jól zárt, vörös színű selyemmel átkötött és hátulsó oldalán a szent ereklye hitelessége céljából vörös spanyolviasszal, kis pecsétünkkel lepecsételt tojásdad alakú ezüst tartóba, illő tisztelettel elhelyeztünk. Isten nagyobb dicsőségére jogot adunk arra, hogy ezen ereklye a tulajdonosánál tartható, másnak adományozható, és bármely templomban, kápolnában vagy szentélyben a keresztény hívők nyilvános tisztelésére kitehető legyen. Ennek hiteléül jelen okiratot saját kezünkkel aláírtuk, pecsétünkkel megerősítettük, és az ezen célra általunk különösen megbízott alulírott által elküldtük. Kelt Bécsben, Ausztriában, 1795. február 21-én Ödön püspök." A keresztfa darabjára vonatkozó oklevél így hangzik: „Laudini Antal Miklós Mária, remete Szent Ágoston rendjének florenci tagja, Isten és az apostoli szék kegyelméből porphíri püspök, az apostoli sekrestye igazgatója és a pápai terület segédje. Mindenkinek és egyeseknek, kik levelünket olvassák, bizonyságot teszünk és tanúsítjuk, hogy Urunknak és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak szent keresztfájából ajándékul adtunk egy darabkát, amely hiteles helyről származott, és kereszt alakú tartóban, ezüst fonallal volt ellátva. Ezen darabkát vörös selyemfonallal átkötve vörös pecséttel lepecsételtük, és az illetőnek jogot adtunk az Úrban arra, hogy ezen szent ereklyét magánál tarthassa, másnak adományozhassa, és bármely templomban a hívők nyilvános tiszteletére kitehesse. Ennek hiteléül saját kezünkkel aláírt, pecsétünkkel megerősített jelen oklevelünket titkárunk által elküldöttük. Kelt Rómában, 1774. május 11. zl/7/a/porphyri püspök. Daneke József szerpap. Püspöki jogunknál fogva, amellyel bírunk, kijelentjük, hogy az említett ereklye kitehető. Bécs, Püspökség, 1774. október 14. Olvashatatlan aláírás. Roch Ferenc szertartó. Megengedjük püspöki hatalmunknál fogva, hogy a szent kereszt ezen ereklyéje egyházmegyénkben a hívők nyilvános tiszteletére kitétessék. Ignác, székesfehérvári püspök." Szent Candid vértanú egész testereklyéjét a templom bőkezű alapítója, Vánossy Antal kapta 1754. május 10-én. Oklevele a következő:
