Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

X. A 18. századi épületek, templomok és a város művészeti emlékei

nácsára Istenhez imádkozott. A rómaiak esőt kaptak, melynek vizétől felüdültek, az ellentábort viszont óriási jégverés és villámcsapás érte, mely a sereg nagy részét elpusztította. Donatus életének, a történelemből ismert villámló légiójának a mozzanata adja a magyarázatot, hogy a vallásos kegyelet a villámlás, égiháború és jégverés ellen fordul hozzá közbenjárásért. Különösen a szőlők védőszentje gyanánt tisztelik őt, mert a szőlő a természet pusztító erejével szemben minden növény között a legérzékenyebb. Kápolnánkról, mint épületről nem sokat lehet mondani. Egyszerűség, de semmi építészeti stílt sem utánzó alkotás jellemzi; olyan, mint a legtöbb egyidős falusi kápolna, melyet pénzhiány miatt a legegyszerűbben építettek. Történeti szempontból érdekes azonban a két harang, melyek közül a nagyobb az egyik oldalon a Szent Lelket ábrázolja galamb képében, alatta pedig Szent József és Szűz Mária koronát tartó képe látható. Felirata a következő: „Pro pio usu a Francisco Korherr Beati Donate dedicata fui" (Jámbor használatra Korherr Ferenc ajánlott föl boldog Donátusnak). A másik oldalon ezt olvashatjuk: „Sancte Donate, sis in fulgure auxilium!" (Szent Donatus, légy segélyünk égiháborúban!) Az előbbi felírás sokat jelent. Egy olyan család tagjával ismertet meg bennünket, késő utódokat, amely család a tizennyolcadik század folyamán vezérlő szerepet vitt Székesfehérvár közigazgatásában. A harangot adományozó Khorherr Ferenc városi tanácsos volt, de már előzőleg, 1729-ben is a helyettes főbírói tisztséget viselte. Családjának egy másik tagja, János 1733-ban volt helyettes főbíró, míg 1739-ben Khorherr János Ferencet, valószínűleg az előbbinek nagybátyját, (rendes) főbíróvá választották, és ezt a kitüntető tisztséget még 1742-ben is viselte. A Khorherr család tagjait a városi jegyzőkönyvek még a későbbi évekről is említik. 1764- és 1765-ben Khorherr Xavér Ferenc, 1790-ben Khorherr Domonkos volt a város főbírója, akit még 1800-ban is megválasztottak polgármesternek, de állásáról csakhamar lemondott. Ez a Khorherr Domonkos az elemi iskolának igazgatója volt, és huszonhét évi működése alatt sok üdvös intézkedést tett a tanügy terén. A Khorherr családnak még egy tagjáról van tudomásom, ez dr. Khorherr Ferenc, akit 1799-ben főorvosnak választottak. A tizenkilencedik században azután nyoma veszett ennek a családnak, amelynek nevét ma már csak néhány akta és a szőlőhegyi kápolnában az egyik harang hirdeti. A másik harangon nincsen felírás, csak a jezsuiták szokásos jelvénye, IHS. Épp ezért gondolom, hogy a jezsuiták adták azt az új kápolnának, amelyben, mint a város templomaiban is, ők végezték az istentiszte-