Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

X. A 18. századi épületek, templomok és a város művészeti emlékei

Stadtswappen und in der Höhe der Kaiserliche Adler, wie ingleich auf beide Seiten die Statuen begriffen." A városház alapításával majdnem egyidős, és annak emlékét hirdeti az a kép, mely a közgyűlés termének falán függ; Székesfehérvár kidolgozott látképét ábrázolja, és oldalán egyúttal mindazon tanácsbeli emberek nevét olvashatjuk, akik 1688-tól, vagyis a török uralom megszűnésétől 1735-ig a város élén állottak. A festmény legfelsőbb részét Székesfehérvár címere díszíti, körülötte a város magyar, latin és német neve olvasható, a kép zömét pedig a rossz perspektívájú vár és két külváros foglalja el, alul a betűkkel jelzett épületeknek német nyelvű megmagyarázásával. A kép jobb és bal oldalán egész szélességben lefutó fehér sávot tart két angyal, és a következő nevek olvashatók. Balról: Die Herren Stadtsherren von 1688 bis aufs 1735. Herr Gregori Totisch, László Classer, Vörös Paul, Andreas Tröxler, Beneti Way te, Stephan Purgola, Michael Hiemer, Parragi János, Michael Schinigin, Michael Hiemer, Lorenc Peyerl, Michael Schinigin, Lorenc Peyerl, Nagy János, Adám Schlosser. A kép jobb sarkán: Innere Rath 1735. Johan Ádám Schlosser, Nagy János, Ádám Fribeisz not, Borsz János, Kovács György, Franc Korher, Stephan Perzsl, Joseph Schinigin, Matthias Hiemer, Parragi János, Horváth Sigmund, Franc Vicenty; Äussere Rath: Paul Panis Vormunder, Kovács Péter, Michael Krismanics, Jacobus Krebs, Hegedűs János, Johan Schedt, Mathias Mittermayr, Johan MichlSchmidt, Ignatius Foss. Jellemző, hogy ez a kép a német szenátorokat német, a magyarokat magyar betűvel írja, sőt az előbbieknél német szokás szerint a keresztnév megelőzi a vezetéknevet, a magyaroknál pedig a vezetéknév után következik az illető szenátor keresztneve. A haminchat tanácsos között egyébiránt csakis nyolc magyar nevet találunk, mert a többi a betelepült német családok leszármazóira vonatkozik. A tizennyolcadik századból több templomunk van, és Székesfehérvár katolikus népének vallásosságát hirdeti mindegyik. Legrégibb az építés sorrendjében a szőlőhegyi kápolna, legfiatalabb a mai szeminárium, és a kettő közé esik a barátok, a ciszterciták temploma és a székesegyház. Van azután egy templomunk, a felsővárosi plébánia, mely a tizennyolcadik század egyszerű kis kápolnájából épült 1800-ban, és van egy kápolnánk, amely Hollós Mátyás idejétől végigélte Székesfehérvár minden szenvedését. Ez utóbbiról (Anna kápolna) már részletesen szólottunk, a felsővárosi templomot pedig a megfelelő helyen ismertetjük.