Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

VI. Mária Terézia kora Székesfehérvárott 1740-1780

szíves irántam annyi jóindulattal, az idegenek iránt pedig annyi készséggel, hogy ezen vendégek kijelölt lakást kaphassanak a polgárok házában." Nagy kár, hogy ezen püspöki levél alapján tett intézkedésekről nincsen följegyzés, pedig a helyi történelem szempontjából érdekes volna tudni, hogy kik jöttek a városunkba, és ki hol lakott. A külön helyek, melyekről a levél említést tesz, a város beleegyezése folytán a kanonokoknak szolgálnak ülőhelyül, a városi tanács részére pedig a templomhajó két első padsora szolgál, melyet megkülönböztetés végett vörös posztóval szokás ma is befödni. 1778 elején nagy nap virradt Székesfehérvárra, amely ennek a napnak emlékét kegyelettel őrzi mindenkoron. Ekkor történt, hogy Mária Terézia azt a fejereklyét, amelyet 1775 óta a pozsonyi templom őrizett, Szent István nagyságának megbecsülő szeretetéből a mi székesegyházunknak adományozta. A királyi elhatározás tényét gróf Esterházy Ferenc kancellár közölte 1778. február 13-án Sellyei Nagy Ignác püspökkel, és a királyi parancs értelmében felhívta őt, hogy az ereklyének átvétele végett küldje ki megbízottjait. A püspök e tisztet Grubanovics Zsigmond nagyprépostra és Szegedi Pál éneklő kanonokra bízta, akik Bécsbe utazván, március 14-én a kancellár, továbbá Végh Péter és Ürményi József udvari tanácsosok jelenlétében báró Perényi Imre esztergomi kanonok, mint gróf Batthyány József esztergomi hercegprímás megbízottja, a régi tartóból az újonnan készült hermába helyezte át Szent István ereklyéjét, és a két kiküldöttnek elismervény mellett átadta. A két megbízott azután Bécsből útra indult Székesfehérvár felé Szent István koponyacsontjával, és március 20-án Mórra érkezett, ahol Sellyei Nagy Ignác megjelenvén, az átvételről elismervényt állított ki. A szent király koponyája március 29-ig maradt a móri templom oltárán, ahol a délelőtt minden órájában misét mondottak előtte, naponta kétszer pedig a nagy számban összegyűlt népnek csókra nyújtották. Habár a hívők vallásos érzülete semmi kívánni valót sem hagyott maga után, mégis különösen felemlítik az egykorú följegyzések a bródi ezred katonáit, akik ekkor az időjárás zordonsága miatt Móron voltak kénytelenek tartózkodni, és akik tisztjeik vezetésével naponta imádkoztak Szent István ereklyéje előtt. Március 29-én megindult aztán a püspök Székesfehérvár felé. Körülbelül délután 4 órakor érkezett a város határába, hol a polgári lovasok fogadták őt. A püspök kezében tartá az ereklyét és teljes díszben ült a kocsiban, amelynek ablakai leeresztve valának, a kocsis pedig födetlen