Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

20. Székesfehérvár bevétele és bukása 1601-1602

sogással rohamot intézett a város ellen. A Ruszworm egykorú és részletes jelentése említi, hogy a merész és abban az időben lehetetlennek látszó vállalkozás 8 katona életébe került, akik az ingoványban vesztek el. Az átkelés után a törökök hat embert lelőttek, és Vandecourt kapitány súlyosan megsebesült. Egyébként Ruszworm jelentéséből, melyet Gömöry Oszkár a Hadtörténeti Közlemények 1892. évfolyamában közöl, e haditényt leginkább megérthetjük. A levél a következő: „A vállalatra magamat elhatározván, 1000 könnyen öltözött és fölszerelt embert vettem magamhoz és estefelé az ingoványhoz mentem. Az ingoványt mélyebbnek és nehezebben áthatolhatóbbnak találtam, mint gondoltam. Mindennek dacára az áthatolást embereimmel együtt megkezdettem. Felséges Uram előtt ismeretes, hogy én életemben már nehezebb és veszélyesebb vállalkozásokban is részt vettem, katonáim közül azonban alig volt valaha valamelyik hasonló viszonyok között. Az egész éjjelen át, kilenc órán keresztül gázoltunk az ingoványban, majd mindig legalább derékig vízben. A katonák mindegyike egy köteg nádat és sást vitt, melyekkel a mélyebb helyeket, hol még pikával sem értünk talajt, kitöltöttük. Nagyon elősegítették az átgázolást a nád és a sás gyökérbuckák, melyeken megállani lehetett. Az utat egyik buckától a másikig a víz alatt kerestük meg, illetőleg készítettük el, ha a katonák valamelyike csak egy lépést is elhibázott, azonnal nyakig merült le, s társai csak nagy üggyel-bajjal emelhették ki, s menthették meg. A nagy veszély és nehéz munka dacára katonáim egy percig sem türelmetlenkedtek vagy zúgolódtak, mert engem mindig maguk előtt láttak, én sem voltam jobb, vagy biztosabb helyzetben, mint ők. Isten segítségével napfölkelte előtt egy órával elértük a Sziget külvárost. Bárha embereim nagyobb része még a mocsárban volt, s nálam alig volt több 100 embernél, tartva attól, hogy napfölkeltével vállalatunkat észreveszik, s tervünket meghiúsítják, e csekély néppel is előre hatoltam. Mihelyt a török előőrsök észrevettek, nagy zajjal, trombitával és kiabálással rohamot intéztem. A törököket e semmiképp sem várt támadás annyira megfélemlítette, hogy azonnal futásnak eredtek, s mi őket egész a vár kapujáig, a Palotai kapuig üldöztük. Az egész vállalkozásnál csak 5-6 embert veszítettem, az ingoványban azonban 7-8 emberem elmerült és Vandecourt, ki velem volt, combján megsebesült. Állapota veszélyes." Eddig szól a jelentés, amely kétségkívül igen fontos haditettről beszél. A bátor csapat harci kiáltása előre megbeszélt jeladás volt Mercoeur részére, aki most hősi elszántsággal támadta meg a külvárost. Katonái csakhamar be is vették azt, és zsákmány gyanánt 14 ágyú, igen sok lőszer és gabona jutott az ostromló sereg birtokába. A külvárosok most már a keresztények birtokában valának, mégpedig Ruszworm merész vállalkozása, részben pedig Mercoeur hűsége által. Most már könnyebben is működhetett az ostromló sereg a vár ellen. Szeptember 17-én megkezdődött a lövetés, ami leginkább a Palotai kapuval szemben