Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)
20. Székesfehérvár bevétele és bukása 1601-1602
20. SZÉKESFEHÉRVÁR BEVÉTELE ÉS BUKÁSA 1601-1602 A pozsonyi országgyűlés 1601. január havában igazi áldozatkészséggel mindent megajánlott, mi a török uralom megtörésére szükséges volt. Nevezetesen minden ház után 100 dénárt vetettek ki a jobbágy és 50-et a földesúr részéről; megígérték továbbá, hogyha valamelyik királyi herceg áll a hadsereg élére, ők maguk, a nemesség is táborba szálkának, és minden porta után egy lovast fognak kiállítani. Rudolf azonkívül követséget küldött VIII. Kelemen pápához és az egyes uralkodókhoz, akik a hadviseléshez tetemes segélyt ígértek. A Székesfehérvár ellen működő csapat vezére Mercoeur Fülöp Emánuel herceg lett, akit az egykorú iratok Mercurianus néven említenek. Parancsnoksága alatt majdnem 29 ezer különböző nemzetiségű, de leginkább német katonaság állott. Kezdetben úgy tünteté fel a dolgot, mintha Buda ostromára készülne. A budai törökök ezen leplezett szándékától megijedvén, minden értékes holmijukat, továbbá az asszonyokat és gyermekeket Székesfehérvárra küldöttek, mert ennek erős és mocsaraktól környezett falai között teljes biztonságban vélték azokat. Midőn Mercoeur erről értesült, csakhamar városunk felé vette útját, és a hadsereg egyik részét maga vezette, míg a másiknak Ruszworm tábornagy lett a parancsnoka. Bevette először Csókakőt, majd Csákvárt, és szeptember 9-én városunk alá érkezvén, katonáit parasztruhába öltöztette, s azon ürügy alatt, hogy vásárolni akarnak, a városba akarta szállítani őket. A csalfaság azonban kiderült, és vállalkozásuk kudarcot vallott. Mercoeur katonái azután sok zsákmánnyal főleg szarvasmarhával húzódtak vissza Csókakő alá. Székesfehérvár bevételével hozzáfogván Mercoeur, a támadást a budai és a palotai kapuk körül egyszerre akarta foganatosítani. Sáncokat ásatott tehát, de a majdnem 1/2 mérföldnyi területre nyúló mocsarak az ostromműveletek elé akadályt gördítettek. Ruszworm értesült, hogy a törökök a mocsarak miatt a Szigetváros felől teljes biztonságban érzik magukat, és épp ezért a város ezen pontján alig állítottak föl számbavehető őrséget. Elhatározta, hogy a mocsáron átgázol katonáival, és tervének végrehajtása céljából 1000 főnyi, könnyen öltözött emberével szeptember 14-én, napnyugtakor megkezdte fáradalmas útját. A mocsár igen mély volt, és katonái hasig jártak az iszapban, néha pedig nyakig süllyedtek el. Ennek dacára, óriási erőfeszítés után, hajnal előtt elérték a Szigetvárost, ámbár a katonák egy része még az iszapban evickélt, körülbelül 100 emberével nagy zajjal és trombitahar-
