Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)
8. Az Árpád-ház kihalásának korszaka 1270-1301
8. AZ ÁRPÁD-HÁZ KIHALÁSÁNAK KORA 1270-1301 V. Istvánt és feleségét, a szomorú emlékű Erzsébetet 1270-ben koronázták meg városunkban, ahol ünnepélyes esküt tettek, hogy az országot megvédelmezik, a nemesek jogait pedig fönntartják és a jogtalanul elfoglalt birtokokat visszaszerzik. A koronázás aktusa után csakhamar olyan dolog történt Székesfehérvárott, amit eléggé nem tud elítélni a történelem. A király nénje, Anna ugyanis a királyi kincstárból igen sok és nagy értékű dolgot elemelt, megfosztván városunkat régi jó hírnevétől, amellyel mint a királyi székhely biztonsága Szent István óta dicsekedhetett. Ez az Anna, Ottokár anyja volt és őhozzá is menekül a szégyenteljes rablás után, V. István pedig csakhamar háborút indított ellene. Ennek a hadjáratnak történetéből nincsenek Székesfehérvárhoz fűződő szálak, de az utána következő sajátságos esemény, László trónörökös elrablása már belevág utóhatásával történelmünkbe. Mielőtt erről szólanék, ki kell terjeszkednem arra az okiratra, melyet V. István 1272-ben adott ki és amely Székesfehérvár viszonyaira érdekes világot vet. Az oklevél a Codex Diplomaticus V. 1. kötetében található, a székesfehérvári vonatkozás pedig magyar fordításban így szól: „Midőn a szent király egyházának, amely Székesfehérvár várán kívül fekszik, és amelyben Euphrozina királynénak, boldog emlékű nemes Béla király anyjának tetemei pihennek, megtekintésére jöttem, úgy láttam és Pontiustól, ezen tiszteletreméltó embertől, a jeruzsálemi lovagrend magyarországi és szlavóniai házainak főnökétől úgy értesültem, hogy azok az emberek, akik ezen említett egyház területén, a szigetben laktak, főuraink erőszakoskodásai miatt lakásukat elhagyták. Mi tehát Pontius panasza és kérése által ösztönözve, az említett szigetben lakó vagy oda térő embereknek, hogy a szent király ezen egyháza elhagyott ne legyen, különös kegyelemből azt a kiváltságot jónak láttuk adományozni, hogy ezek az emberek semmiféle adót vagy vámot ne fizessenek, főuraink közül pedig senki se merészeljen erőszakosan föllépni ellenük, mert az említett embereknek szántóföldjük, erdőjük, vagy egyéb hasznuk nincsen a házterületen kívül, amiből magukat föntartani tudnák. Ha valaki ezen rendelkezésünket megszegi, úgy hűtlenségért fogjuk őt elmarasztalni. Elrendeltük azt is, hogy az említett egyének az ilyféle támadásoknak, ha tudják, bárki ellen is a mi nevünkben fegyveres erővel ellenálljanak, elítélni ezért nem fogjuk őket. Akarjuk és szigorúan elrendeljük a székesfehérvári vár ispánjától és jobbágyainak, hogy az időnként kirendelő adószedőket semmiképp se merészeljenek az említett egyénekhez küldeni."
