Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

14. II. Ulászló. Székesfehérvár bevétele és visszavívása 1490-1516

meg Miksa innsbrucki sírboltján, amely márványt adott a képzelt nagy eseményeknek. A síremléken Székesfehérvár bástyája látható, amely templomokat és házakat övez, a lőrésekből pedig ágyúkkal lőnek a kívülről ostromló ellenségre. A katonák közül néhányan létrával másszák meg a bástya falait, mások nyílást vágnak és épp behatolni készülnek, a bástyatorony lebocsátott kapuján pedig már nagy csapatok zászlólengetés között nyomulnak a kiostromlott vár falai közé. A nagyszámú katonaságot kosárból font védőművek óvják mindenütt, sőt Miksa ágyúi is ilyen kosarak mögül lövik a romboló golyókat. A vésés, habár a német dicsőséget nagyon túlozza, annyiból érdekes, hogy az egykorú kidolgozás szerint is, a várfal egyik részén nyomult be az ellenség, és belülről nyitotta meg a főkaput. Ez a síremlék Miksának 1519. január 12-én bekövetkezett halála után készült, a tervezőnek tehát tudnia kellett volna, hogy Miksa dicsősége nagyon is kétes értékű volt, mert Székesfehérvárt a bevétel után egy évvel, vagyis 1491-ben újra visszafoglalták a magyarok. Jól mondja, Szalay László, hogy: Székesfehérvár az ellenség kezében keserű gúny volt nemzetre és királyra: „Közös óhaj, politikai érdek volt tehát, hogy Székesfehérvár ismét a magyar király kezébe kerüljön. Ulászló, mihelyt rendbe tudott jönni a fekete sereggel, 1491. június 24-én Fehérvárra érkezett, ahol Báthory István már várta őt katonáival. Megjött azután Zápolya István 3000 lovassal és Kinizsi Pál az ő híres vitézeivel, akik együttesen ostrom alá fogták a várost." Tranchedino Ferenc milánói ügy viselő jelentéséből, melyet a milánói levéltárból Óvári Lipót közöl, azt is tudjuk, hogy Miksa a Dunán 500 katonát küldött az ostromlott Székesfehérvár védelmére, azonban hasztalan volt minden erőlködés, mert a német várőrség július 23-án, midőn a falak már düledezni kezdettek, fegyverszünetet kért, majd július 29-én szabad elvonulás föltételével megadta magát. Óvári Lipót oklevélközlései között, melyeket az akadémia adott ki, ott van Vinercati Tádé jelentése is, amely a megadásról szól, ismeretlen adatot is közöl: azt mondja, hogy az elvonuló katonaságot mintegy tizenhat mérföldnyire a várostól a magyarok megrohanták és az egész sereget leölték. Székesfehérvár tehát megszabadult Miksa zsoldosaitól, ismét visszanyerte egy év előtt elveszített szabadságát! Ezt az örvendetes eseményt Tamás győri püspök azonnal megírta városunkból az erdélyi püspöknek. A levelet Pray gyűjteményében találtam, magyar fordítása így szól: „Főtisztelendő Úr! Tudja meg főtisztelendőséged az újságot, hogy tegnap Isten segítségével visszafoglaltuk Székesfehérvár városát, de visszavettük Ozorát is, azonkívül Egerváry László Szlavóniában Zágrábot hódította meg és 4000-nél több német lőn fogollyá. Bertalan napján a császár, a római király és az egész római birodalom követei O Felségének követeivel fognak tanácskozni a béke felől, mi pedig minden jót remélünk. Székesfehérvár külvárosából, Jakab apostol napja utáni szombaton, 1491. évben. Tamás győri püspök. O Felsége ezen na-