Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

13. Hollós Máyás 1458-1490

„A szomszéd városokból és falvakból - ezt mondja Bonfini - sokan jöttek a királyi temetésre, amely Szent Márk napján volt; és nagy sokaság vett részt a gyászszertartáson. A király testét bíborbársonnyal födött ravatalra helyezték a bazilikában, a halottat pajzs, kard, jogar, korona, arany sarkantyú és királyi alma ékesítvén. A ravatal körül igen sok nemes, főurak és főpapok állottak. Mikor az istentisztelet megkezdődött, a koporsót végigvitték a templom körül az utcákon és tizenkét páncélos, bíborba öltözött lovag nyitotta meg a menetet, hordozván a királyi hatalomnak oly sok diadalt ért jelvényeit, egy pedig a királyi kardot vitte elől. Ezután jött a király fia, gyászruhában, jobb oldalán pedig a pápai követ, bal oldalán Hippolit, esztergomi érsek haladt. Ezek után jöttek az egyházi és a világi méltóságok, közöttük Orbán, egri püspök, Báthory István, János váradi, Usuald zágrábi, Miklós váci, Tamás győri, György csanádi püspök és a főuraknak, továbbá nemeseknek nagy sokasága. Midőn a boldogságos Szűz templomába értek, a holttestet a középen helyezték el, a lovagok pedig, akik a királyi jelvények vivői valának, siránkozva földre dobták azokat, mintegy jelezvén, hogy a király halálával a győzelem és annak jelvényei szintén elpusztultak. Ezen jelenetnél mindenki sírvafakadt. Domokosnak, a bazilika prépostjának ezután Corvin herceg igen értékes ajándékokat adott át, amelyek között tiszta aranyból készült, drágakövekkel ékesített kereszt volt, melyet 45 000 aranyra becsültek. Voltak továbbá drágaköves edények, arany medence, gyertyatartó, kehely, szentségtartó, amelyek tiszta aranyból készültek és drágakövektől ragyogtak. Volt azután számos ezüst szobor, tizenkét miseruha, és ezeket gyöngyök ékesítették. Az összes ajándék állítólag 75 000 aranyba került. Az oltárra mise közben a főurak 700 aranyat tettek." Eddig szól Bonfini leírásának legfontosabb része, amelyhez csupán még azt fűzöm, hogy a gyászszertartás után Ranzau Péter püspök, a nápolyi király követe, tartotta a nagy király hamvai fölött az emlékbeszédet. Azután bezárult a sírbolt, Hunyadi Mátyást eltemették!