Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

13. Hollós Máyás 1458-1490

zott. És meg is valósította volna ezt, ha a korai halál meg nem gátolja őt. Különösen a főoltárt akarta a réginél nagyobbá tenni, hogy ez alatt magának és atyjának sírhelyet készítsen. Ezért megkezdetten művészi boltozat munkáját faragott kövekkel, amely az apsisban már domborult is, és amelyet annyi boltozattal épített körül, hogy az építés igazán mestermű, az alapzatot pedig, mert mocsaras területen fekszik, mélyre rakatta. Valóban, olyan épületet emelt, hogy evvel az eggyel túlszárnyalt a korábbi királyok építésén". A Mátyás kápolnának egyik nevezetessége a hollós címer volt, amely kőből faragva fügött a mennyezetről lelógó vasrúdon, meg kell továbbá említenünk a vörös márvány cancellust, mely a szentély és a hajó között állott. A hollós címer elpusztult, miként rombadőlt a kápolna is, amelyre a tizenkilencedik század első évében mértek halálos csapást. A templom átalakítása és az új kápolna építése Mátyásnak 100 000 aranyába került, hiszen csak magára a tetőzetet borító ólomra 800 aranyat fordított. Az ólom Kassáról került hozzánk, a Történelmi Tár 1903-ik évfolyamában közölt följegyzés ezt említi. Nagylucsei Orbán győri püspök meghagyta a városi adószedőknek, hogy Sáros megye adójából 800 arany forintot fizessen Kassa városának, mert tőle vették a tetőzetre szükséges ólmot. Mátyás király 100 000 aranya azonban nem volt elég a javításra és az építésre. Tudjuk ezt abból az oklevélből, melyet VIII. Ince pápa 1485-ben adott ki. Nemcsak azért fontos ez az oklevél, mert Mátyás által a templom és a kápolna építésére fordított összeget 100 000 aranyra teszi, hanem méginkább érdekesek a további pontozatok, amelyeket magyar fordításban közlök. „Nem lehetséges - így szól a pápa levele - ezt a nagy arányú és művészi építést 100 000 arannyal, miként a király remélte elvégezni, sőt ehhez még százezer arany kívántatik. Minthogy ezen óriási kiadásra és a remek munka létesítésére, - a király nem képes, a törököktől elnyomott keresztények védése miatt saját tartományában igen el levén foglalva - , a keresztények jóindulatát tekinthetjük alkalmas eszköznek, hogy az egyháza hatalmas építéssel elkészüljön, és miként nagyságával dicsőségre és szépségre szolgál, úgy a lelki kegyelem csodás adományával is ékesíttessék, a hívők pedig áhítattal annál inkább fölkeressék... ezért minden egyes, mindkét nemű kereszténynek, aki igaz bűnbánattal és gyónással a quadragesimo vagy úgynevezett nagy hét szerda, csürörtök, péntek és szombat napján, nemkülönben a feltámadás vasárnapján egyszer mindennap ezt a templomot áhítattal felkeresi, a megkezdett építés munkájához és bevégzéséhez pedig segítő kezet nyújt, minden bűnének bocsánatát és törlését engedélyezzük apostoli hatalmunknál fogva." Mátyás király hosszú időn keresztül betegeskedett, köszvény és váltóláz kínozták, de uralkodói kötelmeit mindenkor pontosan teljesítette. 1479-ben a láz igen gyakori lehetett, erre enged legalább következtetni Heltai Gáspár krónikájának azon megjegyzése, hogy „a király bujdosik vala az erdőkben és a kies vizek