Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

13. Hollós Máyás 1458-1490

festette, a képnek azonban nyoma veszett. Midőn a magyar nemzet eljutott az ezeréves fönnállás határkövéhez, Fejér vármegyét szintén foglalkoztatta az a gondolat, hogy ezt a jelenetet fösteti meg a nagyterem részére, ám a józanabb megfontolás a martonvásári árvaház létesítésével örökítette meg a millenniumot. Nincs tehát semmi emlékünk, amely Székesfehérvárnak ezt a világraszóló dicsőségét hirdetné. A követjelentés további fordítása még több ragyogással övezi majd, miként látni fogjuk, városunkat. Itt csak annyit jegyzek meg, hogy az esküvő, vele együtt a koronázási szertartás négy napot vett igénybe, és a mai kor csak sejteni képes azt a csillogó ragyogást, amely Székesfehérvár ezen büszkeségéből az egész világra kiáradt. Azt már láttuk, hogy Mátyást nálunk koronázták meg, azt is fogjuk látni, hogy falaink között találta meg halála után az örök pihenést. De folytassuk Mátyás és Beatrix bevonulását! „Végre elérkeztek a városhoz. A király elé az összes papok és szerzetesek hosszú sorban és a szenteknek, különösen Szent Istvánnak ereklyéjével kivonultak. Midőn a király és a királyné leszálltak a lóról, rudakra feszített sátor alatt vezették őket a templomba. Itt a király balról széken ült, a királyné pedig jobbról állt és fölhangzott az egyházi ének: Te Deum laudamus! Ezután a király a királynét lakására kísérte, maga pedig a préposthoz ment, és a lépcsőn megállva a fejedelmeket és azok követeit kegyesen elbocsátá. Másnap, vagyis szerdán, a fejedelmek, a követek és a nagyszámú nemesség kíséretében ismét a templomba ment a király és baloldalon, miként tegnap, leült; mögötte pedig a nápolyi király fia és követei, a nápolyi püspök, leghátul a velenceiek voltak. Ezek, midőn a király később a kísérettel körüljárta az oltárt és ajándékot tett oda, a nápolyi király követei elé tolakodtak. A király, midőn az ajándék átadására ment, Kristóf bajor herceget, Eberstein Bernát grófot, Miltitz Henrik lovagot, Bern és Schawenberg nemest bocsátotta maga elé, az összes fejedelmek és követek előtt. A királyné jobbról és a királlyal szemben ült, előtte pedig a komornak foglaltak helyet. A királyné mögött asszonyok és leányok nagy sokasága állott, a királyné emelvénye alatt pedig Kristóf bajor herceg, a szász választófejedelmek, Lajos és Ottó bajor hercegek követei helyezkedtek el, ezeken túl a vratislavi püspök, magyarországi főurak és főpapok. A szentmisét Gabriel püspök mondotta, akinek püspökök és prépostok segédkeztek. Az egész templom gyönyörű énektől és zenétől hangzott. Az evangéliumos könyvet a város prépostja emelte föl az oltárról, adta át az érseknek, aki csókra nyújtá azt a királynak és a királynénak. Midőn az istentiszteletnek vége volt, a király ismét lakására kísérte a királynét, a király pedig a fejedelmek és a nemesek társaságában ment szállására. Csütörtökön a boszniai király és a fejedelmek az összes követekkel együtt a prépost lakására mentek és a királyt a templomba kísérték. Útközben a velencei-