Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

12. Ulászló és Hunyadi János 1440-1452 (1457)

vőben kétségbe vonná és méltóságának elvesztésével bűnhődjék, mégpedig a visszanyerhetés reménye nélkül, azonkívül a felség és hazaárulás vádja alá kerüljön, vagyona kegyelem kizárása mellett a koronára és a királyi felségre szálljon át, jelen levelünknél fogva, amelyen saját pecsétünk függ. Kelt Székesfehérvárott, július 17-én, vagyis apostolok oszlása utáni vasárnapon, az Úr 1440-ik évében/' Ez az okirat, amely városunkban kelt és városunk egyik országos eseményére vonatkozik, nagyon is méltó a megörökítésre! Ha még megemlítem azt, hogy július 20-án Ulászló is hasonló tartalmú okiratot adott ki, amely szintén városunkban kelt, úgy a további események rövid elmondása vár reám. Tudjuk a történelemből, hogy Ulászló és Erzsébet között a győri székesegyházban megtörtént a kibékülés 1442. december 16-án, de pár nap múlva meghalt a királyné, akit azután nálunk temettek el férjének, Albertnak sírjába. Csakhamar betelt Ulászló végzete is, mert a szerencsétlen várnai csatának halottjai között maradt 1444. november 10-én. A várnai szerencsétlenség után az a szomorú korszak következett, mely a magyar történelemből és a magyar irodalomból eléggé ismeretes. Midőn Hunyadi János kiszabadult a várnai csata veszedelméből és Drakul oláh vajda fogságából, az ország rendjei 1445. február 6-án országgyűlést tartottak Székesfehérvárott, hol Hunyadi is megjelent. A volt Ulászló és László párt itt még nem döntött a korona sorsáról, mert azt sem tudták biztosan, vajon mi lett Ulászlóval? A legfontosabb teendőt azonban elvégezték, az országot kapitányságokra osztották és a bizalom az Ulászló pártból Hunyadi Jánost, Újlaki Miklóst, Rozgonyi Györgyöt és Országos Mihályt, László hívei közül pedig Bebek Imrét, Giskra Jánost, és Szentmiklósi Pongrácot emelte ezen hivatalra. A Frigyes császárhoz küldött követség, mely a fogoly László kiadását kérte, eredményt felmutatni nem tudott, éppúgy sikertelen volt az a második fellépés, amely 1446-ban is Székesfehérvárról fordult a császárhoz. Érdekes, hogy ezen újabb országgyűlés meghívójában többek között az is olvasható: „A rendek szilárdul el vannak határozva Székesfehérvárott nyolc napnál tovább nem időzni, és ezen nyolc nap alatt az országgyűlési tárgyalásokat befejezni." Ebből a megjegyzésből azt következtethetjük, hogy a korábbi országgyűlés igen sokáig tartott, a mostanira pedig nem akartak a rendek hosszabb időt fordítani, mert gyanították, hogy úgy sem lesz eredménye. A további események nem kapcsolódnak városunk történetéhez. Hunyadi János kormányzósága, a nándorfehérvári diadal, a halál, majd ezután V. László szomorú szereplése távol esnek tőlünk. Ebből a szomorú korból egy igen érdekes adatot ismerek, amely Székesfehérvár kulturális érzékét tanúsítja. Városunk nem volt annyira elmaradott a tudományokban, mint talán sokan gondolják, sőt fiaink a külföldi egyetemeket is nagy számban látogatták. Erre vonatkozólag Fraknói Vilmos említi Magyarorszá-