Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

12. Ulászló és Hunyadi János 1440-1452 (1457)

12. ULÁSZLÓ ÉS A HUNYADIAK KORA 1440-1452 (1457) Albert halála után a rendek többsége úgy határozott, hogy Ulászló lengyel herceget választják meg királlyá, aki azután nőül veszi Albert özvegyét, Erzsébetet. Igaz, hogy a 16 éves Ulászló és a 31 éves Erzsébet között nagy volt a korkülönbség, azonban a politikai érdek mellőzte azt. Közben Erzsébet fiút szül, aki a szomorú emlékű V. László történetét szolgáltatta Magyarországnak. Ezt a csecsemőt, Albert fiát tette azután a dicsvágyó Erzsébet királlyá, akit háromhetes korában a Visegrádról elcsent koronával nálunk 1440. május 15-én megkoronáztak. Ennek az aktusnak igen érdekes egykorú leírása megmaradt. A csecsemő királynak dajkája, Kottaner Ilona, aki a koronát is elcsente Visegrádról, részletesen szól emlékirataiban a külsőségekről, amelyek ezen szertartással egybekötve valának. Kottaner Ilona jó megfigyelőképességű volt. Mielőtt az emlékiratnak német szövegéből néhány részt magyarra fordítanék, meg kell említenem, hogy az anyakirályné május 14-én Tata felől érkezett városunkba a csecsemővel, akit a határon fényes küldöttség fogadott. A kis gyermeket azután fényes kísérettel vitték be Székesfehérvár falai közé, ahol másnap, pünkösd ünnepén, Szécsy Dénes esztergomi érsek, a veszprémi és győri püspök, Kanizsai Imre, Rozgonyi István, Újlaki Miklós, Ciliéi Ulrik és mások jelenlétében megkoronázta. A koronázás egyes szertartásairól Kottaner Ilona emlékiratait idézem, mégpedig az 1846-ban kiadott szöveget magyarra fordítottam. A királyi esküről ezt írja: „Ekkor a nemes királyfit a templomba vitték, ahol a királyokat szokták koronázni és itt sok nagy úr, egyházi és világi volt jelen. Mikor a templomba érkeztünk, a csecsemő királyt odavitték a szentélyhez, amelynek ajtaja zárva volt és a polgárok belül állottak, asszonyom ő nagysága pedig az ajtón kívül a királyi gyermekkel. Asszonyom ő nagysága magyarul beszélt velük és a polgárok szintén magyarul válaszoltak ő nagyságának, mert ezen a napon a gyermek még csak tizenkét hetes volt, ez történt régi szokás szerint, majd kinyitották az ajtót és természetes urukat anyjával beeresztették és bementek az ide kirendelt egyházi és világi urak is. A fiatal királyleány, Erzsébet pedig fent állott az orgona mellett, hogy a tolongásban baj ne érje őt, mert maga is csak négy éves volt". Ez a leírás annyiból fontos reánk nézve, mert azt bizonyítja, hogy a csecsemő helyett a királyné ajkáról hangzott el a koronázás esküje.