Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

11. Az Anjou-kor vége és az örökösök 1382-1439

az olasz származású katona Lippán halt meg, azonban a templomátalakítás ténye annál fontosabb. Az idevágó oklevelet Károly János közli, és szövege a következő: „Kelt Ozorán, 1425. Jakab apostol ünnepén. Pipó, florenci Scolari István fia, jelenleg Ozorai Pipó, Temesmegye és a királyi sókamara grófja, kijelenti őszinte áhitatosságát a dicső szűz Mária székesfehérvári egyháza iránt, jámboran óhajtván, hogy Isten és Urunk Krisztus Jézus anyjának közbejárása őt segítse, kinyilatkozván tovább ezen egyháznak tiszteletes és istenfélő prépost és kanonok iránt szeretetét, minek folytán saját költségén és Isten engedelmével felépítetted ugyanazon Szűz Mária egyháznak valamely középső tornyát, mely annak élén vagy sarkán állott, és régisége miatt nemcsak felső részében hanem alapjában is félig roskadt volt, úgy, hogy omladozásnak indult, és magának a templomnak boltozatát nagyon veszélyeztette, - e tornyot újra kellő magasságra felemeltetvén és ólomfödéllel befedetvén, alsó részén tisztességes és dicséretes művű kápolnát alapítván, és ezt két szent Apostolnak: Fülöpnek és Jakabnak: továbbá Szent László királynak és Magyarország pártfogójának szentelvén, tehát mi, Pipó, a fentnevezett prépost és kanonok uraknak jóváhagyásából és engedelméből a jámbor fogadásnak megfelelőleg e kápolnát választjuk temetkezésünk helyéül, magunknak és nagyságos feleségünknek, néhai nemes Ozorai András leányának." Az oklevél eredetijét a herceg Eszterházy család kismartoni levéltára őrzi, és ennek tartalma szerint Ozorai Pipó a tolnamegyei Kölesd felét, Vaj tát, Oronel szigetet, Déget, Ketyét Zalamegyében és pesti házát, amelyben lakott, adta adományul. Sokkal fontosabb az a másik oklevél, melyet a Codex diplomaticus X.6. kötetében olvashatunk. A reánk vonatkozó rész a következő: „Mi, Zsigmond, - mindenkinek tudtára adjuk, hogy nagyságos Rozgonyi István, fehérvári főispán, királyi fölségünk elé járult és kinyilatkoztatta, hogy őreménysége és alázatossága miatt, amellyel a boldogságos Szűz Mária iránt viseltetik, akinek dicsőséges nevére épült a székesfehérvári egyház, - azt kívánná, hogy engedtessék meg neki, miszerint saját magának és feleségének ezt a templomot választhassa temetkezési helyül, ha ehhez megadjuk királyi fölségünk kegyes jóváhagyását." Az okirat, amely 1427-ben kelt, arról szól, hogy a király tényleg teljesítette ezt a kívánságot. Még csak azt említem meg, hogy Rozgonyi Istvánnak és nejének, Szentgyörgyi Cicellének Galambócnál kifejtett hősiessége, amely a mi főispáni állásunkra is hinté sugarait, a történelemből és Arany János balladájából eléggé ismeretes. Zsigmond halála után ennek vejét, Albertet koronázták meg városunkban 1438. január 1-én és egyezség szerint nejével, Erzsébettel oszotta meg az uralkodást, annyival is inkább, mert Zsigmond is így intézkedett végrendeletében. A király és a királyné megkoronázásának szertartását Palóczy Gyögy esztergomi érsek és Rozgonyi Simon veszprémi püspök végezték. A koronázási ünnep után, miként