Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

9. Interregnum és Róbert Károly 1301-(1307)-1342

9. INTERREGNUM ÉS RÓBERT KÁROLY 1301-(1307)-1342 Midőn III. Endre meghalt, az ország közös érzését legjobban azon sorok fejezték ki, amelyeket István nádor írt 1303. február 26-án. „Letört Szent István, első magyar király nevének, férfi ivadékának, nemzetségének, törzsének utolsó arany gallya és a főpapok, az ország nagyjai, a nemesség és Magyarországnak minden rangú és rendű népe érezték, hogy elveszte született királyát és kesergett halálán, mint Rachel sírt gyermekeiért. Keresve keresték, kit találhatnak utódul a szent király véréből?" Tudjuk, hogy hiába keresték, Árpád vére már kihalt. Jöttek azután a trónkövetelők, és nyomukban pártszenvedély ülte orgiáit, az ország közviszonyai pedig nagyon is aláhanyatlottak. Érvényesült az idegen befolyás is, amely hűbéressé akarta tenni Magyarországot, és ennek megvalósítása céljából Róbert Károlyt, VIII. Bonifác kegyeltjét szerette volna látni a királyi trónon. A pápa Zágrábban megkoronáztatta Róbert Károlyt, de az önállóságra féltékeny magyarság egy jó része előbb Vencelt, IV. Béla Anna leányának unokáját koronázta, később Ottót, ugyancsak IV. Béla Erzsébet leányának unokáját koronázta meg királlyá. Tudjuk a történelemből, hogy a három ellenfél által felkeltett viszály 1300-tól 1310-ig tartott és Róbert Károly királyságával végződött. Nézzük most már, hogy ezen zavaros időkből micsoda események fűződnek Székesfehérvárhoz? Vencelt 1301. augusztus 27-én koronázták meg városunkban. Thuróczi megemlíti, hogy az ünnepélyes szertartáson András egri, Imre váradi, Haab váci, Antal csanádi, Miklós boszniai püspökök és a hatalmas oligarcha, trencséni Csák Máté voltak jelen. Vencel rövid uralkodása nem függ egyébként össze Székesfehérvárral, mert az 1304-ben történt menekülés, evvel együtt a korona elsikkasztása Buda várából indult ki. A jogaira féltékeny nemesség ekkor Ottó pártjára állott, és miután sikerült a koronát Venceltől visszaszereznie, 1305. december 6-án királlyá koronázták. Ez a koronázás, amely szintén bazilikánkban folyt le, annyiban nevezetes, hogy nem az esztergomi érsek, hanem a veszprémi és a csanádi püspök teljesítette. A sok pártviszály, amelynek hullámai nem érték Székesfehérvárt, csakhamar Ottót is megfosztotta méltóságától, és Róbert Károly megválasztásában egyesült a nemesség, azonban csakis akkor ismerték el véglegesen királynak, midőn az Ottó idejében Apor László erdélyi vajdától elsikkasztott szent koronával véglegesen megkoronázták. Ez a koronázás 1310. augusztus 27-én volt Székesfehérvárott,