Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

6. A rendi alkotmány ébredésének kora 1196-1235

dor kétségkívül ott lesz helyettünk, és nevünkben hallgassa meg az ügyeket. És minden szabad ember, aki akar, szabadon oda mehessen." A másik vonatkozás, amely Székesfehérvárral áll összefüggésben, a már említett 31-ik pontnak a bevezetése. Itt ezt olvashatjuk: „És, hogy mind engedményünk, mind pedig rendeletünk érvényes legyen saját időnkben és utódaink idejében, hét egyenlő példányban írattuk le és erősítettük meg arany pecsétünkkel, még pedig úgy, hogy az első példány a Pápa úrnak küldessék, aki saját jegyzékébe irassa azt, a másik a kereszteseknél, a harmadik a templomban, a negyedik a királynál, az ötödik az esztergomi káptalannál, a hatodik a kalocsainál, a hetedik a nádornál, aki abban az időben lesz, őriztessék." A hét levél közül a keresztesek és a templom alatt kétségkívül a székesfehérvári rendházat és a székesfehérvári bazilikát kell értenünk, mert a szöveg írója, aki Cletus egri prépost és kancellár volt, az esztergomi és kalocsai káptalant külön említi név szerint, a helyi vonatkozású Székesfehérvárt pedig bizonyára rövidítés okából hallgatta el. II. Endre, akit egyébként Székesfehérvárott koronáztak meg, 60 éves korában újra megnősült. Az esküvő bazilikánkban volt 1234. május 14-én, amely napon Beatrix lett a királyné. A házasság reánk nézve annyiból fontos, hogy a fönnmaradt szerződést nálunk írták, mégpedig közvetlenül a székesfehérvári esküvő után, amelynek szertartásai is olvashatók az oklevélben. Épp ezért a magyar fordítást teljes szöveggel közlöm: „Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, Amen. András úr, Isten kegyelméből, Magyar, Dalmát, Horvát, Gácsországok, Ráma, Szerbia, Lodoméria királya a tiszta, őszinte és visszavonhatatlan adományozás nevében, amely az élők között szokott megtörténni, 5000 márka ezüstöt ajándékozott Beatrix királynénak, feleségének, néhai boldog emlékű Aldobrandin esztei őrgróf úr leányának, megígérvén, hogy Beatrix úrasszonynak, feleségének és örököseinek mostantól számítva öt teljes év alatt úgy fogja megadni és lefizetni a föntebb körülírt 5000 márka ezüstöt, hogy ezen öt év mindegyikében 1000 koronát tartozik és az egész országot, amíg az említett pénzösszeget neki és örököseinek teljesen le nem fizeti, hogy azután ő ezt a pénzt, vagyis a föntebb említett ezüstöt teljesen magáénak mondhassa és mondja és arról, ahogy tetszik, saját akarata szerint intézkedjék, ahogyan intézkedni akar. Evvel adott neki nászajándékot, átengedvén András király úr az említett királynénak minden jövedelmet, bevételt, hasznot és jogokat, amelyeket azelőtt bármi időben élveztek, vagy élvezni szoktak Magyarország királynéi. Ezenkívül kiváló kegyességet akarván vele szemben tanúsítani, megígérte, hogy amíg él, minden esztendőben adni és adományozni fog a nászajándékon és a föntebb mondottakon kívül saját pénztárából 1000 márka ezüstöt, vagy olyan dolgot, amelynek jövedelméből ennyi ezüstöt kaphat és szerezhet minden esztendőben. És ennek értelme folytán Guidvetus úr, Isten kegyelméből mantuai püspök által megkérdeztetvén András