Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

5. A görög befolyás kora 1116-1196

5. A GÖRÖG BEFOLYÁS KORA 1116-1196 II. István, e korszaknak megnyitója, nem szerepelt Székesfehérvárott, csakis a koronázás ténye történt meg falaink között, 1116-ban, de erről részletesebb adatokat az egykori följegyzések nem szolgáltatnak. II. (Vak) Béla uralkodásának idejéből szintén a koronázás fénye ragyogja Székesfehérvár múltját, úgyszintén a temetés pompája, meg azon körülmény függ össze történetünkkel, hogy Almosnak holttestét királyi fénnyel ekkor temették el a bazilikában. A koronázás 1131-ben volt, míg a sírbatétel éve 1141. Székesfehérvári vonatkozásnak vehetnők Béla életéből azt is, amit Katona említ régi krónikák alapján, hogy t. i. a székesfehérvári egyház prépostját küldötte a király követségbe Borisz lázadásai alkalmával a császárhoz, azonban erről semmi adatunk sincs. Almos, Béla atyja, a sok belviszály és üldözés miatt tudvalevőleg Görögországba menekült és ott is halt meg. II. Béla a holttestet Fulbert püspök által 1137-ben hazahozatta és a sok földi szenvedés után, a bazilikában adott neki örök pihenést. Vak Béláról följegyezték a krónikások, hogy nagyon is ivásnak adta magát és ezen szenvedély következménye gyanánt vízkórban halt el. Iszákosságáról azon följegyzés tesz tanúságot, hogy „udvari emberei ekkor tőle mindent kinyerének, s a király józanságban sem tagadhatta meg, amit előbb megígért". II. Géza megkoronázásáról és halálának körülményeiről mit sem tudunk. Egyébként is jelentéktelen egyéniség volt, ámbár az egykorú krónika túlzott hízelgése így ír róla: „Az Úr megtekinté Magyarországot és oltalmazót adott neki, aki erejének nagy voltában járt előtte. Mert Isten az ő gyermekének, Gézának adta a királyságot, akit Szent Cecília szűz napján koronáztak meg, megfogta jobbját, erősítette őt, sok népet vetett alája, és királyokat űzött futásba kardja előtt." Abból a tízéves pártviszályból, amely görög befolyás alatt II. Géza halála után kifejlődött, III. István, II. László és IV. István ellenkirályok uralkodását, sokszoros versengését a történelemből ismerjük. A székesfehérvári vonatkozásokat tartván szemünk előtt, megemlítjük, hogy a 15 éves /17. Istvánt bazilikánkban Bánffy Lukács, esztergomi érsek koronázta meg, akit Dénes nádorral együtt a király kiskorúsága miatt a kormányzással is megbíztak. Majd midőn a benyomuló Mánuel elől menekülni volt kénytelen a király, e görög császárhoz szító magyarok II. Lászlót koronázták meg, akit azonban Bánffy Lukács egyházi átokkal sújtott. Ennek féléves uralkodása után vá-