Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

3. A függetlenség küzdelmeinek kora 1038-1077

dött, és a meghódolás jeléül aranylándzsát adott neki. Hermann német szerzetes ezt írja erről krónikájában: „Péter király pünkösd ünnepén magához kérvén, nagy dísszel és sok ajándékkal fogadta őt, Magyarországot pedig, a magyarok hűségét néki és utódainak esküvel lekötvén, hatalma alá adta, de úgy, hogy amíg él, a kormányzás őt illeti." A többi külföldi krónikás már az aranylándzsáról is megemlékezik, a mieink közül Thuróczinál pedig ezt olvashatjuk: „A következő évben visszatért a császár Magyarországba, ahol Péter király pünkösd ünnepén Magyarországot egy aranyos lándzsával átadta neki." Ismeretes a történelemből, hogy a megalázott magyarok most Szár László fiához, Endréhez küldöttek követséget és fölszólították őt a trón elfoglalására. Tudjuk azt is, hogy ezalatt kitört a pogány lázadás, a menekülő Péter pedig fogságba került. Bennünket azért érdekel ez a kettős esemény, mert Gellért püspök épp a mi városunkból indult vértanú útjára, hogy a kísérő székesfehérvári néppel együtt halált haljon a kereszténységért, mégpedig a Vata által fellázított pogányság kezétől. Péter, miután Zámolyon megvakították, Székesfehérvárott végezte életét. Thuróczi írja: „Azután Fehérvárra hozták, itt fejezte be rövid idő alatt kínos fájdalmai után életét és Pécsett temették el." Kézai megjegyzi: „Ámbár életben maradt, lelki fájdalommal élt." Mátyás király korának egyik történetírója végül ezt mondta: „Endre Pétert foglyul ejtette, szemevilágától megfosztotta és Aba városába vezettette, itt nemsokára meghalt." Endrét 1047-ben koronázták meg Székesfehérvárott, hová a krónikás szerint csak három püspök tudott elmenni, mert a többi a pogánylázadás alkalmával életét vesztette. Ezt a székesfehérvári eseményt, a három püspök jelenlétét, a pécsi székesegyház gyönyörű freskója hirdeti, Székely Bertalan alkotásában. Endre meggyőződött arról, hogy a magyart újból meg kell a keresztény vallásban erősíteni, ezért, miként Thuróczi említi, - „az egész nemzetnek fejvesztés terhe alatt megparancsolta, hogy az előzőleg megengedett pogányságot letéve, Krisztus hitére térjen vissza, és tartsa meg mindenben azon törvényeket, amelyeket Szent István adott." Érdekes, hogy ez a rendelkezés, melyet a Corpus Juris megőrzött „Andreáé I. edictum sive constitutiones" címen, városunkban kelt, és hét pontból álló (Székesfehérvár történelmi emlékei közé tartozván) magyar fordítást ide iktatom. 1. A városok, falvak és tanyák, a lerombolt és szétdúlt templomok visszaállítandók. 2. A papok és szerzetesházak a régi szokás szerint tekintendők, és mindenki engedelmeskedjék nekik. 3. A keresztény szertartás visszaállíttassék. 4. A pogány és szittya szertartásokat, a hamis isteneket vessék el, a szobrokat bontsák le.