Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

2. Szent István 1000-1038

Talán a gondviselés akarta így, talán a dúló háborúk és a sok pártviszály eredményezték! De a sokat szenvedett és régi fényének kialvásában is a történelem lapjain nagynevű városnak maradt azért egy ereklyéje, amely Székesfehérvárról a magyar nemzet birtokába szállván, a magyar korona mellett, a magyar királyságnak kegyelettel és hazafias hódolással körülvett szimbóluma. A koronázási palást, a székesfehérvári bazilikának első miseruhája, mindenkor beszélni fog városunk hajdani nagyságáról, és késő századok múlva, új nemzedékek virágzásában is együtt fogják emlegetni Székesfehérvárt Szent István nevével a magyar történelem lapjai. Evvel a nagy kinccsel, annak műtörténelmi leírásával Ipolyi Arnold és Czobor Béla foglalkoztak legbehatóbban. Ez utóbbinak véleménye szerint: „nemcsak hazánk, de Európa egyik legnevezetesebb, tizennegyedik századi műemléke ezen egyházi öltöny, melyhez foghatót nem tudunk, nem ismerünk." Nagyon is hosszú lenne a székesfehérvári eseményekről írt monográfiánk, ha ezt a nemzeti kincset a két forrás felhasználásával részletesen akarnánk tárgyalni, épp ezért csupán azt említjük meg, hogy Székesfehérvár örök dicsőségére ott van a paláston és örök időkig ott is marad a hímzés: - Anno Incarnationis Christi MXXXI indictione XIIII A Stephano Rege et Gisla Regina Casula haec operata et data Ecclesiae Sanctae Mariae Sitae in Civitate Alba (Krisztus megtestesülésének 1031-ik évében a XIIII-ik indictioban István király és Gizella királyné által ezen misemondó ruha a Fehérvár városban levő szűz Mária templom számára készült és adományoztatott.) És ezen nagy kinccsel együtt a múltnak emlékéből egy érzése is maradt ennek a városnak, amely ebben az érzésben az egész magyar nemzettel örökre és elválhatatlanul egyesül. A hála és kegyeletteljes ragaszkodás sohasem fog kihalni Székesfehérvár szívéből nagy alapítónk iránt, de az egész magyar nemzet, a sok vértől öntözött, és talán épp ezért oly szívós magyar föld népe sem fogja feledni szent királyunkat, aki létet adott a magyarnak, s a népek óceánjába ékelvén nemzetünket, kilencszáz esztendős fennállásunknak megteremtője volt.